Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason
munka volt. Ha magunkon hagytuk az egy szál felsőruhánkat, akkor a hosszú meszelőnyelekről ránk csepegett a forró kátrány, és a ruhán ki nem vehető foltokat hagyott. Ha pedig a szabadon hagyott testrészeinkre csepegett a forró massza, súlyos égési sebeket okozott. Egy alkalommal elbújtam egy ilyen kátrányozás elől, de a barakkunk ukránja észrevett. Magánkívül rohant felém. Hiába mondtam neki, hogy nem jól érzem magam, a szögesvégű botjával mellembe szúrt, nagy felhasított sebet ejtve rajta. Természetesen ki kellett mennem kátrányozni. A második napon, melyet a tiszta részlegben töltöttünk, ismét sorbaállítottak bennünket, és a német táborparancsnokság épülete elé vezettek. Egy női SS katona mindenkiről kartonlapot vett fel, amibe az összes személyi adatainkat be kellett diktálni, és ezt ujjlenyomatunkkal hitelesíteni kellett, mintha súlyos bűnözők lettünk volna. De mi ekkor már „ Schutzhdftlin- gek” (internált, védőőrizetes foglyok) voltunk, és nem emberek. A kartonozás után szabály- szerű ernyőröntgen fényképezést végeztek rajtunk. Mindenki újabb számot kapottfeje fölé a fényképezésnél, és a képet a kartonhoz csatolták. Egyébként itt is voltak, akik beteget jelentettek, ezeket az ukránok egy úgynevezett kórházi barakkba szállították. Kezelést nem kaptak, csak mi jártunk be hozzájuk és igyekeztünk gyógykezelni őket, ennek nagy része azonban csak pszichoterápia volt. Ügy 50-60 személy volt, és szerencsére legtöbbjüknek volt magával hozott gyógyszere. Négy nap után jött a parancs, hogy a barakk lakóit kórházba kell szállítani, és két teherautón vitték ki őket a tábor előtt holtvágányon álló teherkocsiba. A szállításnál mi segédkeztünk és láttam, hogy a tehervagon oldalára krétával egy nagy ,,A ” betű volt írva. Nagyon valószínű, hogy egyenesen Auschwitzba vitték őket. Több halasi volt köztük, róluk soha többé nem érkezett hír. Még egy kisebb szelekció volt a táborban. A kórház elszállítása utáni napon megjelent a táborban egy nagy teherautó, és felszólították az idősebb zsidókat, vagy akik nem érzik magukat elég erősnek a munkára, készüljenek fel, mert a bécsi zsidó öregek házába viszik őket. Feleségem nagybátyját, Holländer Gyulát sem tudtuk lebeszélni, hogy elmenjen velük. Sohasem hallottunk felőle. A táborban volt még egy szenzáció is. Mielőtt Dr. Dohány József főrabbink és családja elhagyta volna a tábort, összeeskedte Dr. Adám István kiskunhalasi ügyvédet és József Lili kiskunhalasi leányt, akik már azelőtt is jegyben jártak. Ugyanezen a napon volt az egyetlen és egyben utolsó istentiszteletünk is a táborban. Közben lassan megfogyott a létszámunk. Sok barakk kiürült. Hitsorsosaink összeállítottak magukból 30-40 főből álló csoportokat, és amikor az ukránok kiáltoztak, hogy indulás a vagonokfelé, ilyen összeállt csoportok mentek együtt „ dolgozni ”. Hogy hová, azt sohasem lehetett előre tudni. Az én családomat mindenki kerülte. Hát nem sok jó látszott ki belőlünk, ami a jó munkaerőt illeti. Két idős, legyengült férfi hatvanon felül, két gyenge asszony, édesanyám és anyósom szintén hatvan körül, feleségem a néhány hetes gyermekünkkel. Csak én voltam, akifizikai munka szempontjából számbajöhettem. így hát az összes ismerősök elkerültek bennünket, soha senki nem búcsúzott el tőlünk, titokban tűntek el. így maradtunk két-három hétig Strasshoffban, amikor jött a parancs, hogy az orvosok és családjaik maradjanak továbbra is a lágerben, ne menjenek el a csoportokkal. Körülbelül 20-25 orvoscsalád verődött így össze, és lett egy különálló, de aránylag tisztább barakkba terelve. Az ukránok azt a hírt terjesztették, hogy orvosi beosztást fogunk kapni. Elhatároztuk, hogy amíg döntenek sorsunk felől, minden nap előadásokat fogunk tartani. így teltek napjaink Strasshoffban a „Dörrgemüse ” mellett, amely nem volt egyéb, mint krumplihéj és répaszeletek összefőzve. Mindennap ez volt az ebéd és két szelet korpás kenyér. Csakvasárnap kaptunkún. halina kását ebédre, ami lukulluszi étkezésnek számított. Kezdtük 89
