Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)

A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason

érezni, hogy erőnk fogytán van, nagyon lesoványodtuk, és csak azért nem száradt ki a testünk, mert a W. C-ben igen kiváló forrásvíz folyt a csapokból, amelyből nem győztünk eleget inni. A víz tisztálkodásra is kiváló volt. ”3 1

Ettől a ponttól kezdve már nem lehet pontosan nyomonkövetni a halasi zsidók további sorsát, mert innen több különböző táborba szállították őket.

A túlélők visszaemlékezései alapján tudjuk, hogy többen Bécs városának egyik negyedébe, Florisdorfba kerültek, ahol a túlélésre nagyon kevés volt a lehetőség, mások a mauthauseni tábor foglyaiként dolgoztak a szabadulás reményében.

A németországi Lichtenau mellett működő Fürstenhagen földalatti gyárából is vannak akik életben maradtak. Az egyik túlélő, akit nem Kiskunhalasról szállítottak el, de a felszabadulás után ide került és férjhez ment, egy énekben idézte fel a munka nehézségeit, amit a társaikkal együtt költöttek és énekeltek egy ismert magyar nóta dallamára a legnehezebb pillanatokban is.

„Nem vagyok én már az, aki voltam,

Lichtenauban fogoly vagyok én.

Csak egy szám a nagy fogolytáborban,

Mindenem a bíztató remény.

Fájó szívvel, elnehezült testtel,

Dolgoztatnak éjszakákon át.

Keservesen kiesődül a könnyem S úgy érzem, hogy nem bírom tovább.

Nem vagyok én máraz, aki voltam,

Nincs igazi otthonom nekem.

Idegenben magamra hagyottan,

Nehéz bánat ül a lelkemen.

Álmaimban mindig hazajárok,

Várnak rám, akiket szeretek.

Szürkületkor ha munkába állok,

Szomorú valóra ébredek.”

Ez a szám a 20683-as. Ez a szám nagyon közel áll hozzám, mert Ő az, aki erőt adott, hogy tollat ragadjak, és O az, akinek az emlékei elevenen élnek bennem. Ő a nagymamám.

A Kálmán család a strashoffi lágerből a néhány km-re fekvő Probitzba, egy cukorgyári telepre került, ahol a cukorgyártás különböző, de nagyon megerőltető munkafolyamataival kellett megismerkednie. Fél éves kimerítő munka után lehetőség nyílt felvenni a kapcsolatot a közeli Reichsdomineben dolgozó másik halasi csoporttal, ahol Dr. Steiner Ignác megbecsült halasi orvos teljesített állandó orvosi szolgálatot. Az itt dolgozó halasiak megfelelő bánásmódban részesültek. Később azonban a mezőgazdasági munkák bevégzése után az egész csoportot Theresienstadtba, a mintatáborba irányították, ahol nagy veszteségeik keletkeztek.

A theresienstadti mintatábomak különleges helyzete volt a Birodalomban. 1941 novemberétől öregeket és gyerekeket szállítottak ide, jobb körülményeket teremtve számukra, mint máshol. Ez a láger, amit „aggok gettójának” is neveztek, mintaként szolgált a nemzetközi ellenőrzés és a Vöröskereszt képviselőinek látogatásakor, hogy ne kerüljön napvilára a végső cél, a népirtás.

90