Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason
A vonat rohant velünk az ismeretlen felé. Ajtóink le voltak plombáivá, nem is kíséreltük meg, hogy valamilyen nyíláson át friss levegőt kapjunk. Csak a vagonok két végén lévő kis ablakokon próbáltunk meg ágaskodva kikukucskálni, hogy merre is visz az utunk. Eleinte találgatások voltak, később én felismertem, hogy a Szeged-Budapest útvonalon haladunk. Ez kissé megnyugtatott bennünket, mert azt hittük, hogy Budapest környékére, tehát Magyar- ország belterületére visznek bennünket. Amint azonban Budapest alá értünk, láttuk, hogy nem a Ferencváros felé megyünk, hanem - mert megállás nélkül robogtunk át a Dunán - Kelenföldön keresztül a nyugati országrész felé. Szegedtől meg sem álltunk egészen Hegyeshalomig. Itt volt egy kis szünet, és a szellőző ablakon kitekintve sárga karszalagos zsidó munkaszolgálatosokat pillantottunk meg. Szólni nem mertünk nekik, mert az SS őrök körülöttünk bolyongtak, de sikerült egy-két megírt levelezőlapot nekik kijuttatni. Nemsokára ismét elindultunk, és az osztrák határon át egy előttünk ismeretlen állomáson, Gän- sensdorfban álltunk meg. Itt kinyitották a vagonok ajtaját, és szabad volt vizet vételeznünk és jól megmosakodnunk. Itt álltunk egy mellékvágányon két teljes napon át. Megint eszünkbe jutott, amit a külföldi rádiókból hallottunk, hogy a Varsó környékén álló vonatokba gázt eresztettek a németek, és így pusztítottak el sok zsidót. Mi is őrséget szerveztünk, akik éjjel is figyelemmel kísérték őreinket, minden eshetőségre felkészülve. Két nap után ismét megindult a szerelvény, és rövidesen megállt egy nagy barakk-tábor előtt. Ez a strasshoffi Durchgangslager volt. Strasshoff Bécs rendező-pályaudvara. Alig ért be a vonat a mellékvágányra, amikor újabb SS különítmény fogott közre bennünket. A vagonokból kiszállítottak bennünket, de nem volt lehetőség bemenni a táborba. Itt tudtuk meg aztán, hogy a szegedi második vonat utasai voltak abban a részben elhelyezve, ahová minket irányítottak volna. A tábor melletti szabad mezőre tereltek bennünket. Sárgahomokos mező volt, eléggé tisztának látszott. Itt két napot töltöttünk el. A mező mellett volt egy akácos erdő, ahol azokat az embereket helyeztük el, akik nehezen bírták az utazást, vagy megbetegedtek az úton. Ezt az akácost mi úgy hívtuk, hogy „ Waldsanatorium ”. A tábor úgynevezett nem tiszta részlegében voltunk, tehát a még nem fertőtlenített helyen. Mozgásunk is korlátozva volt. Egy napon aztán sor került holmijaink fertőtlenítésére; be kellett hordani csomagjainkat egy zárt helyiségbe, ahol szabályszerűen ciánnalfertőtlenítették azokat. A fertőtlenítő épület melletti szemétdombon halomban feküdtek az 5 kilós üres bádogdobozok,, Cyklon B ’’felirattal. Ezután következett a fürdetés. Először a nőket fürdették le, mi pedig közben nagy rettegésben voltunk, hiszen odahaza nap-nap után hallottuk a külföldi rádiókból, hogy sok helyen a csapokból nem melegvíz, hanem gáz jött. Majd később megnyugodva mi is a zuhany alá kerültünk, és újjáéledve hagytuk el a helyiséget. Ekkor áttereltek bennünket a tábor „ tiszta ’’ részlegébe. Igen elhanyagolt volt. Míg a nem fertőtlenített részen, bár zsúfoltabban, de legalább nyugodtan voltunk, itt a „ tiszta ” helyen nem volt egy percnyi nyugtunk sem, a barakk tele volt poloskával. A poloskánál csak a belső felügyeletet éllátó ukránok voltak gyűlöletesebbek. Ezek a megszállt keleti területekről kerültek Németországba, legnagyobb részük az ún. népi német volt. Belőlük kerültek ki a hírhedt „ Vlassow ” divízió katonái is, akik a németek oldalán harcoltak a keleti fronton, vagy a front mögött teljesítettek ún. rendfenntartó munkát, értsd zsidóirtást. Ezen keleti népi németek, vagy a német propagandának bedőlt, született ukrán hazaárulók, mert ilyenekkel is bőven találkoztunk, ránk nézve a legnagyobb veszélyt jelentették. Nap mint nap hajtottak minket, hogy fessükforró kátránnyal a barakkokat. Ez rettenetes 88
