Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Somodi Henrietta: Zsidók Kiskunhalason 1914–1944
A századforduló és az 1920-as 30-as évek magyar kultúrájában a zsidóságnak nagyon nagy szerepe van. Hatalmas változások mennek végbe gazdasági és kulturális vonalon, melynek a hazai zsidóság erősen meghatározója. Kiskunhalas gazdasági és társadalmi életének is erősen meghatározói és befolyásolói a városban élő zsidó lakosok. A lakosság létszámához viszonyítva a zsidók 1900-ban 0,9%-ot, majd 1920-ban már 1 %-ot tesznek ki.3 Kiskunhalason is - a többi várossal együtt - több évtizedes munka eredményeképpen kialakul az ún. zsidók által határolt lakótömb. Ez a koncentrálódás a zsinagóga épülete és épületegyüttesei körül figyelhető meg, a mai Kossuth és Béke utca által határolt területeken. A város zsidó lakosságának zöme ezen a területen vásárol házat, alakít ki üzleteket, rendelőket vagy irodákat. Többek között ezen a területen létesül zsidó szanatórium, és kórház is. Itt épül ki, a Szeretetház, ahol később a városba betért idegen zsidókat, időseket és betegeket is befogadják és ápolják. Az 1910-es évekre teljesen kialakul a zsidó városmag. Mészárszékkel, pászkasütődével, borkiméréssel, üzletekkel, melyet a város lakossága is használ. A mezővárosokra és a falusi lakosságra jellemző volt, hogy a helyi parasztság a zsidókkal együtt élve sok eltérő jelenséget figyelt meg, észlelte a másságot. Ezt részben idegenkedve, részben pedig magától értetődő dolognak fogadott el. A másságot az élet természetes jelenségének fogta fel és fogadta el. így Kiskunhalason is a nemzsidó lakosság is szívesen és rendszeresen használta a zsidó üzleteket. Kiskunhalas társadalmi életébe belesimult a zsidó lakosság, és hatékonyan részt vállalt a város gazdasági, társadalmi és kulturális életében is. Az 1900-as évek elejére a hitközség intézményeivel együtt megerősödik. Mint tudjuk, 1861 -ben felépül a zsinagóga, majd ezt követően a rabbilakás, az iskola épülete, az új rituális fürdő és a mészárszék. A közösség létszámban is megerősödik, fokozatosan létrejönnek a különböző egyletek és jótékonysági intézmények is. A hitközség első rabbija Szuszmann Szófer, 30 évi működés után 1886-ban távozik. Őt követi néhány évig Krausz Vilmos, majd 1898-tól 1910-ig Spitzer Sámuel lesz a főrabbi. Öt követte az 1914- ben megválasztott dr. Dohány József főrabbi, aki ezt a tisztséget 1950- ig töltötte be, amikor ugyanis Izraelbe távozott, és ott halt meg 1973-ban. Sokan úgy tartják, hogy a hitközség fénykorát az első rabbi, Szuszmann Szófer idejében élte. Igaz, hogy erre az időszakra tehető a zsinagóga építése, a nagy és látványos építkezések megszervezése és lebonyolítása, és ha ezeket vesszük figyelembe, valóban ez az időszak volt a leglátványosabb szakasza a kiskunhalasi zsidó hitközségnek. Az ortodoxia ismérveit figyelembe véve, szintén ez az időszak volt az, amikor a közösség tagjai szigorú ortodox szellemben éltek. Sőt egyes feltételezések szerint kényszeríttette a halasi zsidóságot a szigorú ortodox szellemiség megtartására. Magyarul még beszélni sem engedett a templomban, csak a Talmud jiddis nyelvén. Ezt a magatartást azonban már sok család kifogásolta az 1880-as évek végétől, amely aztán alapja lett többek között távozásának is. A korabeli feljegyzésekből azonban tudjuk azt, hogy Dohány rabbi idején is jól, nyugodt körülmények között és hatékonyan működött a kiskunhalasi zsidó hitközség. Többek között hatékonyan és jól működött az izraelita elemi népiskola, amelynek épülete a zsinagóga udvarán belül volt, két tanteremmel és kiváló tanítókkal. Az intézmény „magyarság tekintetében is jól megállta a helyét, jó hírneve miatt gyakran keresztény gyermekek is jártak oda”.4 A tanítók az 1900-as években a követezőek voltak: Badner Adolf, Haus Sámuel, Weisz Pinkász, ő 1918-ig, Eichler Albert, Lovasi Bernát, Lusztig Jenő, Strasser Olga, Schönberger Samu. 43
