Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Ö. Kovács József: Zsidók Kiskunhalason a 18. század elejétől a 20. század elejéig
boltárendálást sem hagyta abba. Nagyobb túlzás nélkül sorolhatjuk őt a mezővárosi vállalkozók előfutárai közé, aki egyszerre többféle üzleti tevékenységet folytatott úgy, hogy közben jogi helyzete továbbra is bizonytalan volt. Fia, if]. Préger József a csőd után követelte a magáénak mondott és apja kereskedésébe került 2000 váltóforintnyi összeg kiadását. Bizonyára elfogult panaszlevele megvilágítja az ifjú kereskedő pályakezdését: a szülők 1837-ben azzal a szándékkal adtak neki 500 váltóforintot, hogy azt,.forgassa ” meg, lépjen be az üzleti életbe. Két évig az egyik befolyásos halasi zsidó gyapjúkereskedő, Kellner Józsefmellé szegődött, s vele bőrkereskedés révén 317 vft haszonra tett szert. 1840-től Propper Bernáttal lépett egyezségre, akivel Versecről subabőröket szállítottak. Nyeresége 325 vft volt. Ekkor, 3 év után visszaadta apjának a kölcsönpénzt, s mint írja, ezután a saját szerzeményével „kínoskodék”. A következő 3 évben összesen 1375 vft volt a kereskedelmi jövedelme. Erre az időszakra így emlékezett: „egész három évekig kereskedtem Propper Fülöppel, mindenféle aprólékokkal, sőt portékával is, s hurcoltam a város szemétdombján keresztül a dögbőröket, s ácsorogtam szinte a lakosok kapuin... " E kiragadott vázlat jól illusztrálja egy helyi befogadott zsidó család sarjának lehetőségeit, tevékenységét. Nem tudni, hogy a közölt adatok hitelessége meddig terjed. Apjával - bevallása szerint - nem volt igazán jó viszonyban. Ugyanakkor arra is gondolhatunk, hogy a csődeljárás során erre is hivatkozva igyekezett vagyonrészesedését megszerezni. 1845-ben ugyanis átvette apja boltbérletét és nagynénje főijének, Bergel Józsefnek, mint legényének olyan feltétellel adta át, hogy a haszon kétharmada őt (ifj. Préger J.) illeti. A később követelt 2000 vft-ot állítólag ekkor fektette az üzletbe, s ugyanő, valószínűleg biztosítékképpen is, 1846-ban sajátkezű, magyar nyelvű végrendeletében 2000 vft értékű portéka, 90 db juh és 20 bárány fölött rendelkezett. Négy testvérére hagyta a vagyont, amelynek gyámjaként az izraelita egyházat jelölte meg. 1853-ban, minden bizonnyal ismételten ő, felesége házassági szerződését, hozományát, hitbérét kérte hitelesíttetni (3803 pft). A szerteágazó Préger család történetéből a számos névmagyarosító, kikeresztelkedő családtag mellett Préger Ferencet említjük meg, akinek neve és nyomdatulajdonosi tevékenysége nemcsak Halason volt közismert. 1850 után A halasi zsidók foglalkozását és hivatalos megítélését illetően érdemes a korabeli, 1853. évi forrásszöveget idézni: "E község kebelében levő haszonvételek, mint húsvágás, korcsmái italok mérése, a rőfös- és vegyeskereskedés jelentékenyebb boltjai, néhány évek óta már mind a zsidóság kezeiben lévén, természetes, hogy ezen pénzt leginkább fogható kereseti módok, a helybeli zsidóság vagyonosodását, néhány évek óta szembetűnőleg mozdítják elő, idejárulván még azon körülmények is, hogy a helybeli gazdászat egyik fő cikkét, a gyapjút termelő gazdaság csak egy széna terméketlen nyarat követő hosszabb télen megszorulván, zsidóhoz kénytelen kölcsönpénzért fordulni, s leendő gyapjútermelésre előlegezni, mely lefoglalázás, természetes, a gyapjú árkeletét nagyon lenyomja, s nemritkán jelentékenyebb gazda, így lefoglalózott gyajújának ára, mely már a kölcsönvett pénz kamatja fejében nem hat, de 20 percenttel is lenyomatott, a többi még le nem foglalázott gyapjúár kelletére is, csökkentő zsinórmértékül szolgál. E bajon egyedül csak a státusgazdászat érdekében annyira kívánatos hitelintézetfelállítása segíthetne... “2S 25
