Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)

A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Ö. Kovács József: Zsidók Kiskunhalason a 18. század elejétől a 20. század elejéig

6. táblázat Kimutatás az iparosokról és a kereskedőkről, 1868

Foglalkozás

A városban összesen (fő)

Ebből zsidó (fő)

szatócs

37

24

kereskedő

20

18

húsvágó, metsző

2

2

szabó

19

2

bizományos

2

1

cipész

8

1

malomtulajdonos

1

1

pék

3

1

szappanos

1

1

szűcs

2

1

üveges

2

1

összesen

97

53

Forrás: BKML Kkh. V. 244. h.

Megítélésünk szerint a fenti szöveg illusztrálja azt a gazdasági-társadalmi helyzetet, amelynek egyik pontján ott állt a jogi egyenlőség nélküli zsidóság, amely főként a hiányt pótló vállalkozásai révén a negatív helyzetből képes volt pozitívumot teremteni, bár ezt környezete nagy ellenérzéssel fogadta. Egyebek mellett e többoldalú kényszerállapot is eredője a profitéhségnek, az uzsorahasználatnak, vagy éppen a korabeli, de még inkább a későbbi - a politikai szféra egy része által is gerjesztett -antiszemitizmusnak.

A halasi zsidók az 1850-es évek elején a 14 boltból tízet béreltek, a 13 városi és pusztai korcsmák közül pedig kilencet jegyeztek a nevükön, de a mészárszékbérletben is érdekeltek voltak. 1851-52-ben a 34000 váltóforintnyi városi közjövedelem egyharmadát ők adták. Halasra is jellemző volt az, hogy a zsidó árendások mellett a boltok és korcsmák bérletére alig akadt j elentkező. így például a pusztai korcsmákat időnként be kellett zárni.29

A haszonbérletekkel párhuzamos és domináns kereskedelmi tevékenység eredőit az ismert múltbeli rendi korlátozásokon túl az ezzel bizonyára azonos súlyú, történelmi - csoportsajátos - családi átörökítések és minták is meghatározták.

A halasi zsidók 1850 utáni foglalkozási megoszlását az 1868. évi városi iparoskereskedő összeírás alapján jól tudjuk érzékeltetni: eszerint a 307 főnyi tömb 17%-át (53 fő) alkották a zsidók. A legtöbben a csizmadiák (48 fő), a szatócsok (37 fő), a takácsok (37 fő), a kovácsok (30 fő), a molnárok (27 fő) és a szabók (19 fő) voltak. (6. táblázat).

A későbbi időszakban is elsősorban az ipari-kereskedelmi szektorban, illetve a szolgáltatások terén találhat]'uk meg őket.

Vagyon

A vagyon mértékét több forrástípus, illetve szempont szerint vizsgáltuk.30Természetesen ez a módszer is tartalmaz pontatlanságokat, hiányosságokat. Arról bővebben nem is szólva, hogy a vagyonnagyság a társadalmi csoportok, egyének státusának meghatározásához nem elegendő a kapcsolatok vizsgálata is rendkívül fontos.

Az első megközelítésben azt vizsgáltuk, hogy 1850-tól 1867-ig a halasi zsidók az ingat26