Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Ö. Kovács József: Zsidók Kiskunhalason a 18. század elejétől a 20. század elejéig
Egy családi pályavázlat PrégelÁbel vadkerti zsidó 1789-ben telepedhetett meg a városban olyan engedménnyel, hogy a családjával együtt lakhat, házat bérelhet, de ugyanakkor köteles hasznos kereskedelmi tevékenységet folytatni. A korabeli forrás így határozta meg jogi helyzetét: lakosnak nem tartatik, hanem csak házat árendáló kereskedő zsellérnek. ” A „zsellér” kifejezés alatt ezt értették: „semmi külső gazdálkodást folytatni szabad nem lészen, úgymint juhokat, marhákat, vagy azokkal való kereskedést, mellyel a pascumot terhelné, nem tarthat és nem gyakorolhat, kivévén a ház és kereskedés mellé elmúlhatatlanul szükséges kevés számú fejősteheneket és kocsis lovakat, hanem egyedül olyan kereskedésből éljen, amelyből egy kis haszon háramolni gondoltatik, mind ezentúl, amely terhek az instansra vettetnek, azokat is fizetni és hordani köteles lészen. ”27 Családjának (Préger, Prégel, Praeger) története a későbbi 100-150 év során jól nyomon követhető. 1824-től 1827-ig például a város két boltját árendálta, az egyiket évi 101, a másikat 266 váltóforintért (vft). Főként a zárt, feudális rendszerre jellemző egyik kikötés szabályozta a pénzügyi tevékenységet is: a tehetősebb lakosoknak 3, a többieknek pedig 1 váltóforinton felül nem adhatott kölcsönt. Szigorúan tiltották azt is, hogy portékáért cserébe gabonát vegyen. A hiánygazdálkodásra visszavezethető feltételek mutatják azt az álláspontot, amely szerint a két lényeges elem, a táplálék és a pénz szabad piacosítását a tanács igyekezett megakadályozni, hiszen ez a folyamat több helyen is szétfeszítette a feudális kereteket. Prégel Ábel leszármazottjai, Márton és József, testvérek, hagyományosan folytatták az ősök kereskedelmi tevékenységét. Helyzetükre némi fényt vet 1835. évi csődjük. Az ekkor készített leltár szerinti állapotuk a következő volt: 1. P. Márton házánál talált eszközök, bútorok, állatok stb. 2495 vft 6% 2. P. József házánál talált vagyon értéke 639 vft 2% 3. P. Márton jegyzőkönyve alapján a gyapjúra kiadott hitelek 14109 vft 35% 4. P. Márton egyéb hitelei 11839 vft 29% 5. A két testvér boltbeli portékája 7119 vft 17%-Pestről j ött portéka 633 vft 2%-boltbeli stelázsi 250 vft 1%-a bolt hitelei 3435 vft 8% A két testvér aktív statusa összesen: 40519 vft 100% Pénzügyi passzív állapotuk 53395 váltóforintot mutatott, ami közel 13000 vft-tal múlta felül az aktívumot, amelyről a korabeli forrás így vélekedett: „az érdeklett testvéreknek azon summával kevesebbjökvan a semminél. ” Préger Mártont a teljes vagyonvesztéstől ekkor még Pergel Dávid pesti kereskedő (valószínűleg a rokona) megmentette, aki 16000 váltó forintnyi terhet magára vállalt. Ebből az összegből Préger 1841 -tői 1846- ig 1904 pengőforintot (pft) törlesztett, azonban az első csőd után 11 évvel ismét belebukott az üzleti tevékenységbe. Vagyonleltára szinte egy parasztgazdaság képét mutatja. Városi zálogos házát is felbecsülték, 4573 vft-ra. Az összeírok többek között több szobát, 1 konyhát, 2 kamrát, 2 éléskamrát (speiz) 1 istállót (benne ló, tehén), a szín pincéjében pl. 1 vasas parasztkocsit soroltak fel. Összesen 2798 pft volt az ingóságok megállapított értéke. Kettő bérelt tanya is a vagyonhoz tartozott: a Túróczi és a Kolozsváry féle, ahol szintén állatokat (466 juh, ökrök) és a paraszti gazdálkodásra utaló tárgyakat találtak. Nyilván arra kell gondolnunk, hogy ezt a gazdaságot, „üzemet” mások bérmunkája által működtette, ő maga a szervező-értékesítő munkát végezte. Közben a 24
