Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Emberek és emlékek - Surányi Lászlóné Kun Anna: Halasi emlékeim
lakásban. Este készítettünk kancsóba vizet a kályha mellé, a szappanos vizet vödörbe öntöttük ki. Ebbe csapkodta bele a borotvahabot, és ebbe vizelt bele diszkréten reggelenként. A kályha nagy volt, fehér és rengeteg szenet evett, egyszerre egy egész kannával. És ha nem zárták el időben, fél óra alatt leégett a rengeteg szén. A szoba meleg volt és levegőtlen. Az egyik szekrényben fehérnemű állt: pontos rendben ágynemű, asztalnemű, testi fehérnemű. Legalul mindig a nem használt ünnepi darabok. A fehérneműt anyám készítette ki apámnak, mint a többit, huzatokat, abroszt menetrendszerűen. A másik szekrényben anyám ruhái voltak. Alig hordta őket. Házasélete valamennyi letűnt, kihízott holmiját kegyelettel őrizte. Néha varratott belőlük nekem egyet-egyet. Nagyanya omladozó plüss térítői átúsztak a következő ajtón, az ő hálószobájába ismétlődtek. Olyan volt ez a hálószoba, mint valami kövület, talán nem változott férjhezmentele óta. A sötétbarna hitvesi ágy az éjjeliszekrénykékkel, a két szekrény, a márványlapos mosdószekrény, egy hatalmas fehér vaskályha, asztal, karosszékek. A falon olajképek - nem is rosszak - általam ismeretlen csúnya ősökről. A sarokban még egy kis páncélszekrény is meghúzódott. Sosem láttam, mit tart benne. Talán háborús kötvényeket? Pénze nem igen volt, nyugdíj akkoriban csak állami tisztviselőknek járt. Benő adott valamennyit a háztartására. A szobában alig lehetett megmozdulni, dugig volt bútorokkal. Egyetlen ablaka a gangra nézett. Természetesen ezt is vaskos rács védte és lehúzott köpper roló. A szoba oroszlánsza- gú volt, és mindig túlságosan meleg, levegőtlen. Borcsa nagyanya félt a huzattól, a megfázástól, a naptól, a hidegtől, a levegőtől. Azt hiszem, a mosakodás nem volt erős oldala. Neki ugyanis nem volt kádja, mint nekünk; hely sem lett volna a szobájában fürdésre. Súlyos nagy testével nehezen mozgott. Nagymosáskor, amikor a nagy teknő a konyhájában amúgy is kéznél volt, akkor rendezett valami fürdésfélét, fehér, vállas ingben állt a földre rakott teknőben, és a kis cseléd öntözte a meleg vizet rá. Ilyenkor a konyhában gőzfelhők gomolyogtak, míg máskor barátságtalanul hűvös, sötét helység volt ez is. Borcsa nagyanya is zárt mindent. Reggelenként kimérte, hogy mi kell a főzéshez lisztből, zsírból, tojásból. Számon tartotta, hogy mennyit tojtak a tyúkjai, mennyi befőttet fogyasztott el, a hagyma, a krumpli kitart-e újig. Gyula bácsi fizetett a kosztért, neki volt valamilyen kegydíja, ez volt a hozzájárulása a háztartáshoz. A kis cseléd őt is kiszolgálta. A konyha nagy volt, sötét, és barátságtalan. Piros-szürke kőlapjai télen utálatosan árasztották a hideget. A szobában csak ketten ülhettek le, így sem lehetett megmozdulni. Én gimnáziumba akartam járni, mert nem tudtam elviselni, hogy a polgári iskola plafonjába verjem a fejem, ha egyszer mást gondolok, és egyetemi diplomát akarok. A polgári ugyanis zsákutca volt, innen nem lehetett megcélozni az érettségit, csak különbözetivel. Homályos vonzódás élt bennem a politikai kérdések iránt, a szociális kérdések izgattak. Sokféle könyvet olvastam: baloldaliakat, népi írókat. Bejártam Buvári bácsihoz - öreg suszter Pollák Liliék közelében - akinek járt a Népszava, aki nyíltan vallotta szocialista agitátorságát. Mikor megtudta, hogy rajongok Kéthly Annáért, tanítgatni kezdett: felolvasott az újságból és rendesen megmagyarázta, hogy kell érteni. Ezek persze titkos találkozások voltak. Apám azt akarta, hogy otthon maradjak. Egy jónevű bolt marad rám, egyetlen gyerekre, beteg anyám mellől hová is mennék? Ha van bennem egy csepp együttérzés... Majd benősül egy rendes fiú ide, még egy kevéske hozomány is összejön, és élem az ő életüket, folytatom amit láttam tőlük. A gimnázium miatt hangos szóváltásokra, sértődésekre került sor. Végül azt mondták, hogy jó, de a zsebpénzemet költsem a különbözetire, ha van annyi. De én nem a pénzt sajnáltam. A fogamhoz vertem hónapokon át minden fillért, hogy összejöjjön, ami kell, eladtam a könyvet, viselt ruhát, hogy valamit összegyűjtsek. Ötödikes gimnazista "tanárom" előre megmondta, hogy ő nem vállal garanciát azért, hogy fölvesznek, 271
