Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)

Emberek és emlékek - Surányi Lászlóné Kun Anna: Halasi emlékeim

bár megtanítja tisztességei, amit kell. Négy hónap alatt négy év anyagát matekból, latinból és mitológiából. De hogy a gimnázium jó néven veszi-e a lányoktól, hogy egyre többen akarnak tanulni, meg hogy éppen rám vámak-e, azt ő nem tudja. Béni hosszú, lajhár srác volt, bátyja a Gammában dolgozott Pesten, szervezett, képzett munkás. Küldözgette az öccsének a könyveket, amit el kell olvasni, és majd ha látogatóba hazajön, megbeszélik. Hát aztán ketten olvastuk Marxot, Bábelt, Engelst, és üdvözülten vitatkoztunk. Ha nem értettük - nem volt ritkaság - akkor újra kezdtük az olvasást, kihagytuk a mellékmondatokat. Néha maradt idő a latinra is. Egyik sem volt félvállról kezelve, nem Béni hibája, hogy meghúztak, és nem is az én tudatlanságom az oka.

Nézem a 16 éves fényképarcomat. Csinos és üres. Rajta a hamis biztonság, hogy ezzel a kicsit kacér mosollyal, egy kis talpraesett feleselgetö kedvvel, egy kis ravaszsággal, egy kis vakmerőséggel mindent elérhetek. Valóban így képzeltem, bár igazából még nem került sor a kipróbálására, semmi sem igazolta, hogy meg van-e a sikerhez a kellő adottságom. Az elvetélt gimnáziumi felvétel után - mindenből megbuktattak - apámnak lett igaza, diadalt ült. Ő megmondta előre. Hiába tudta mindenki, aki illetékes volt, hogy nem rajtam múlott a fiaskó. Ugyanannyi erővel, ennyi felkészültséggel át is engedhettek volna. Mondjuk hármas eredménnyel, ha minimális jóindulat lakozik a vizsgáztatókban. A kor politikai és társadalmi szelleme sugallta az indulatokat és az eredményt. Szóval, a sikertelen felvételi után kereskedekmi tanfolyamra iratkoztam be. Jó a háznál, ha egy kereskedő lánya elvégez legalább egy kereskedelmi tanfolyamot, még akkor is, ha az csak egy gyorstalpaló. Tíz hónap alatt megtanít gépelni, gyorsírni, könyvelni, százalékot, kamatot számítani, üzleti leveleket fogalmazni. Nem voltam rossz tanuló. A huszonegynéhány különböző korú fiatal lány közül a legjobbak között futottam. Bár nem lelkesedtünk a kereskedelmi tudományokért, nem fűtött bennünket ellenállhatatlan tudásvágy, legtöbben dicséretesen megfeleltünk. A tananyag szűk volt és hasznavehetetlen, épp csak az elveket világosította meg, amelyeket már akkor sem lehetett korszerűnek mondani. Máig sem tudok tíz ujjal gépelni, olvashatatlan a kézírásom, nem tudok kamatot számítani.

272