Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Emberek és emlékek - Surányi Lászlóné Kun Anna: Halasi emlékeim
állások felé. Ebből az irányból néhány aknát küldtek a mocsárba, hátulról meg felmentő csapatot. Szilánkot kapott a lábába, ennyivel megúszta. Hadikórház, önkéntes ápolónők, csiklandós, jótékony szépasszonyok, hadiözvegyek, előadások a rokkantak javára, honfiúi dicsőség, honfibáj, főhadnagyi rendfokozat. How a lovely war! Mindezzel együtt elbo- csájtás a hadseregből, és vissza a boltba. A vándorló szilánk meg évenként szerzett pár kórházi napot. A hosszú bejárat után fordult derékszögben a téglával kirakott járda. A legelső ajtó a padlásfeljáró. Üres kartondobozok hevertek itt, papírtekercsek, lábatlan székek, ródli, ócska utazókosár, a csak nyáron használt színes, tükrös kerti üveggömbökkel. A református templomtorony galambjai ki-bejártak a szellőző ablakokon. Ezek a kis ablakok a kertre néztek. Télen ide teregették a mosott ruhát. Ide kötötték fel a télire szánt szőlőt, ha nagyon sok volt. A második ajtó a konyhánké. A nagy beépített sparherden kívül csak egy kredenc, egy összehajtott vaságy és egy asztal két hokedlivel, pad az ivóvízzel. Itt aludt az éppen aktuális kiscseléd, aki főzött, takarított beteg anyám helyett. Anyám az első őszi ködös naptól májusig nem ment ki az utcára, a lakásban élt nyáron is. Hamar elfáradt, komolyabb munkát nem bírt végezni a fél tüdejével. Ünnepi kalácsot, süteményt azért ő sütött, ha libát, kacsát, tyúkot vettünk, ő trancsírozta, osztotta be porciókra. Nagy libát vettünk, 8-10 kilósat, hogy nagy mája legyen. Aztán abból egész héten ettünk, kisült a zsírja. A tepertő volt az első ebéd, köleskása főzelékkel vagy hagymás krumplisterccel. A májat zsírba fagyasztottuk, amikor megsült, és egész héten ettük vacsorára. Az aprólékból rizses hús készült, a combokat sütve ettük, de nem ám egyszerre! A melléből vadast vagy fasírthúst készítettek, amit visszatapasztottak a mellecsontra. így legalább kétszer elég volt valamilyen főzelékkel. Ez a szigorú beosztás rontotta el végképp a hajlandóságomat a takarékosság iránt. Én a hátát ettem, anyám a nyakát, a fejét, a számyavégét. Apám a zúzát, a püspökfalatját. Szörnyű volt ez a bizonyosság, hogy mindig ugyanaz az én részem, s mindig ugyanannyi jut. Ha más darab után nyúltam volna, törvényelleneset cselekszem. Amint tehettem, inkább egy kicsit pazaroltam a magaméval, szétfeszítettem a gyerekkori kereteket. Kísértett örökké a szigorú beosztás. Télen libahájból zsidó abált szalonnát csinált anyám. Rettenetesen finom ennivaló volt az. A hájat el kellett fokhagymával kapami, deszkán késsel kis téglára igazgatni, és jól kifagyasztani. Elképesztő mennyiséget bírtam belőle megenni. De ebből ehettem, amennyi jól esett, nem kellett "beosztani". A tejet forralták nálunk, házhoz hozták, mint a vajat, túrót, tejfölt, tojást. A tanyai asszonyok tudták, hogy ezzel is fizethetnek, ha a boltban vásárolnak. Benő beküldte anyámhoz az asszonyt a kosarával, és ő választott, kivette amennyi kell, felírta cédulára, és visszaküldte a boltba a végösszeggel. Szóval a tejet felforralták, mert anyám a fölét leszedte, amikor állt már egy napot a hideg pincében - jégszekrény sem volt még nálunk, nem hogy frigó -, és eltette, ha egy bögrével összegyűlt, vajat vert belőle, vagy tej föl helyett használta. A konyha után egy nagy kulcsos okkersárga bádoglemezzel borított ajtó következett, ez volt a spájz. Nem kamra méretű, raktár volt hajdanán. Most fehérre meszelt lépcsős polcain körös-körül érdekes dolgok voltak. Itt állt a bádog ülőkád, amiben péntek este a szobában a kályha mellett fürödtünk. Itt voltak a befőttek, lekvárok, a télire való alma, kis zsák liszt, rúdon szép szál kolbászok lógtak, a karácsonyra szánt szőlő, vászonzacskóban száraz kenyér prézlinek, zsákban kukorica, krumpli, levestészta, tarhonya. Egy nagy utazóláda mindenféle régi holmival, anyám régi alsószoknyái, apám egykori katonaruhája, elsárgult kézimunkák - csupa gyönyörűség. Boldog voltam, ha beletúrhattam. Egy másik láda a téli, ill. a nyári holminak, ha épp nem volt rá szükség. Nem azért, mintha olyan rengeteg holmink lett volna, hogy nem fért el a szekrényben, hanem itt volt a Boris nagyanyáról maradt nyütt bunda, 267
