Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Emberek és emlékek - Surányi Lászlóné Kun Anna: Halasi emlékeim
lisztet, sót, kendőt, szeget, kaszakövet. Kiürült a piac, szétszedték a bódékat, félre rakták egy sarokba, és hazamentek az iparosok is. Szemben, a szomorú Hősi emlékmű mögött kis poros park ösztövér bokrai között a padokon tarkaszoknyás cigánylányok vihorásztak, tökmagot rágtak, napraforgót köpködtek. A park a saroktól a református templom faláig terjedt, mögötte a tiszteletes háza. Szabó tiszteletesékről még lesz szó másutt. A templom se szép, se csúnya, amolyan puritán református templom. Sokszor énekeltem a polgáristákkal kórusban, ismertem a református zsoltárokat, dicséreteket. Szerettem az orgona mögött becsukott szemmel állni, és élvezni, ahogyan a hangok bennem is rezonálnak, átdübörögnek rajtam. Gyönyörű volt ebben a zengésben lebegni. Kiss Gyula játszott a hangszeren, a segédlelkész, szeretett Rózsi nénink - kézimunka és rajztanámő - férje, erdélyiek. A templom oldalában hatalmas bazaltkő oszlop feküdt, padnak használták bújkáló szerelmesek sötétedés után. Itt se fény, se árnyék, itt csak a fekete semmi lakott. Kedvenc helyünk volt, amikor Jóskával szerelembe estem. A toronyóra minden negyedórát ütötte, csak a kocsiúton kellett átfutnom, és időre otthon lehettem. Szemben a mi oldalunkon, a piac felöli oldalon volt Pollákék boltja, nagy, sötét vasbolt. Innen mérte fel a kínálatot Lili barátnőm kicsi, kövér, gonoszkodó mamája, Juliska néni, és osztogatta tanácsait, csereberélte pletykáit a parasztasszonyokkal. Pollák bácsi sűrű, fekete szemöldökét mindig kicsit fenyegetőnek találtam, nem ő volt az ismert öregek között a gyerekek öröme. Kutyájuk, ha Lili iskolában volt, tisztességesen ült a bolt előtt. A halasi ház "L" alakú rövidebb oldalával nézett az utcára. Az utca főútvonal az Alsóvárostól Főszögig csak egy darabon viselte szülöttének dicső nevét, a piactértől kezdődött a Szilády Áron utca, és a kórházig tartott. A sarkon a piactér felé fordulva Pollákék vasboltja. A Szilády Áron utca jobb oldala a Bodicsi-féle temetkezési vállalattal kezdődött. A vállalat egyetlen kicsi lyuk egy íróasztallal, mögötte az alkoholtól sötétlilán maga Bodicsi. Hatalmas vörös kezekkel maga is elég nagytestű, feketében, ahogy egy temetési vállalkozóhoz illik. Ha kellett kántornak állt be, ha kellett gyászhuszámak, ha kellett gyászoló hozzátartozónak, de ha a szükség úgy kívánta, a sírásó helyett lépett fel, mindig részegen, komolyan, mosolytalanul. Fekete száras cipője még termetéhez képest is ilyesztően nagynak látszott. Véreres szemét a fák koronájára emelve támasztotta hivatalának ajtófélfáját, karbatett kézzel, várva mordan a következő halottat, vagy bent beszélgetett valamelyik komályával. Hatalmas, vörös kezei kiderengtek a homályból. Minden temetésen jelen volt, ott ballagott a fekete bóbitás lovakhúzta, díszes gyászkocsi után, a Bocskai-sujtásos gyászhuszárok mellett, mint jó gazda a szekere mellett. Boltjának ajtaján függtek a parte-cédulák. Nyomtatásukat is ő intézte Brecskáék nyomdájában. Lánya, Böske vett föl engem kozmetikus tanoncnak akkor, amikor már Halason zsidó lányt nemigen vettek fel sehová inasnak. Igaz, kemény pénzt fizettem neki érte, majdnem annyit, amivel szegedi orvostanhallgatósá- gát ki tudta fizetni, legalábbis az első évben. Utána a virágüzlet következett. Mária szegényes készletéből különlegességek nem kerültek ki. A koszorúkészítésből élt. Összedolgoztak Bodicsival. Kényes növények nem termettek a homokon, melegházakat sem tartottak akkoriban díszvirágoknak mifelénk. Talán nem is volt felvevőpiac. A heti piacon olcsón árultak kerti virágot a parasztasszonyok, az úriházak kertjeiben meg gazdagon virított a rózsa, szegfű, tavasszal a tulipán, ősszel a vörösbama gombkrizantémok. Marika a koszorúkat örökzöldből kötötte, viaszvirágokkal díszítette. Ezt vitték temetésre, halottak napjára. Széles fehér és lila moaré szalagokra írta a halottnak szóló üzeneteket:"A legdrágább apa..., Hü feleséged..., Örök béke fényeskedjék...". Egyetlen egyszer szerzett valahonnan pár cserép tubarózsát. Apám "álnépies" kóklerséggel tubarózsámnak szólította anyámat tréfás kedvében, hát hozott neki 265
