Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)

Emberek és emlékek - Surányi Lászlóné Kun Anna: Halasi emlékeim

halasi zsidó ifjúságnak éppúgy, mint a felnőtteknek kasztjai voltak, csak végszükségből keveredtek. Súlyos presztízsveszteséggel járt, ha alacsonyabb kasztból akadt partner. Az iskolában az egyvallásúak természetesen összetartottak. Mi a református iskolákba jártunk (fiú- és lánypolgári). Református volt a gimnázium is. Katolikus polgári nem volt a városban, sem másik gimnázium, csak elemi iskola. A másvallásúak természetesen magasabb tandíjat fizettek. Egy-egy osztály felét tették ki. Kedvezményeket is csak református diák kaphatott (használt tankönyv, ösztöndíj stb.).

A kasztokon belül is érvényesk voltak a polgári hagyományok. Ha valakit bemutattak nekem, attól fogva köszönő viszonyban voltunk, de tegeződésre csak akkor kerülhetett sor, ha valamilyen alkalom kínálkozott a pertuivásra. Enélkül a rendes fiú a lánynak "kezit- csókolommal" köszönt, a lány meg "pá"-t, vagy valamilyen népies hülyeséget mondott, ritkán "jó napot"-ot. Kellner Guszti bemutatására csak a következő hosszú napon került sor a templomudvaron. Winter (Várnai) Lacit kértem meg rá. Ebben az évben többet kellett volna tanulnom, mint eddig, mert jeles, illetve kitűnő tanuló voltam, de a gimnáziumhoz alaposabb tudás kellett. Én pedig gimibe készültem, de közbejött a szerelem. Az ebédlőnk ablakába ülve tanultam az ablakpárkányon. Ott írtam a leckém, oda raktam ki a rajzlapot, a festéket. El nem mozdultam az ablak mellől, hogy Gusztit jövet-menet láthassam. Hosszú feje volt, feje teteje az ablak magasában. Ha felnézett, akkor egyenesen a szemébe nézhettem. Ezért a néma pillantásért ültem ott sötétig. Pedig ez a pillantás valóban néma volt, csepp gúnyon kívül egyéb nem látszott benne. Elfogultságom ellenére ezzel tisztában voltam. Guszti látta és elkönyvelte rajongásomat, nem viszonozta. Filmszínésznek készült, valami retyerutyája révén volt is halvány reménye, hogy legalább a fdmgyárba besegítik, aztán majd kiderül, hogy tehettséges-e, viszi-e valamire. A szegedi téglagyárba láttam utoljára 1944 tavaszán. Nyáron mint mindig nagyanyámnál voltam egy hónapot Palicson. Szégyenletesen zártam ezt az iskolaévet, épp, hogy meg nem buktam. Guszti és a szerelem - csak erre tudtam koncentrálni. Lilivel és Emst Magdával a másik barátnőmmel Szu-Csong hercegnek hívtuk egymás között Gusztit, nehogy más is beférkőzzön a titkunkba. Persze ezzel ugratott az egész osztály. Egyáltalán nem volt csábos külsőm: kövérkés, kerekarcú kislány, szeplős krumpliorral. Törvénytelen manővert agyaltam ki, egy szörnyű merényletet a polgári szokások ellen. Lapot küldtem Gusztinak Palicsról: "Kérem, hogy írjon a születésnapomra üdvözletét! A születésnapom ekkor és ekkor lesz, címem ez és ez." Időre jött a postai levelezőlap ezzel a szöveggel: "Kérésére gratulálok a születésnapjára." Hosszúnapra új ruhát kaptam. Valahogy megnyúltam ezen a nyáron, derekam vékonyabb lett, az arcom nőiesebb. A ruha nagyon szép volt: sötétkék, fehér garbó gallérral és nagy fehér hímzett monogrammal. Magam terveztem, magam hímeztem. Nagyon jól állt. (Akkoriban magam terveztem a ruháimat, és a különös díszítéseket, öveket magam csináltam, sőt kalapokat, turbánokat, kucsmákat gyártottam. Ehhez is csináltam kis sötétkék fezt, fehér zsorzsett tekervényekkel. Nagyon szemtelen volt, és nagyon jól állt.) Elragadónak éreztem magam, úgyszólván csinos nőnek. Öntudatom megnőtt. Most kell vele megismerkednem.

Újév estéjének szertartásai szerint mindenki kapott egy tyúkot a családban, lábánál fogva háromszor kellett a fejünk felett megforgatni egy áldás kíséretében, ami arra kérte az Istent, hogy vegye ezt az áldozatot a bűneinkért. Ezeket aztán mindjárt levágatták a sakterral, és ebből főzték a hosszúnap utáni vacsorát. A hosszúnap előtti vacsorát még a csillag feljötte előtt kellett megenni. Általában jó paprikáscsirke volt tésztával, utána sütemény. A vacsora után eltakarítottunk minden ételt, csak nagy birsalmák maradtak az asztalon, - kitüzdelve szegfűszeggel - ennek az illata járta át a házat, ezt szagolgattuk, ha éhesek voltunk másnap. Vacsora után templomba mentünk. Ilyenkor anyám is kicsinosította magát, és velünk jött.

261