Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Emberek és emlékek - Surányi Lászlóné Kun Anna: Halasi emlékeim
Nőknek, férfiaknak bérelt helye volt a templomban, a neki járó - kasztjához illő - sorban. Minél előkelőbb a hely, annál többet kellett a hitközségnek fizetni érte. Anyám királynő volt a sok, kövér, zsidó asszony között, bár nem volt fényes ruhatára, csak tartása, gyönyörű mosolya. A mozgása tette előkelővé. Másnap este az első csillag feljötte után ért véget az ünnep, a másfélnapos imádkozás, bünbánat, vezeklés. Addigra elkészült a bőséges vacsora otthon, - cselédlány főzte - és vége volt a böjtnek. A zsidó újév a látás és láttatás nagy ünnepe, a hölgyek ékszeresen, kalaposán, a lányok új cipőben, új ruhában. Illatfelhő úszott a karzaton a nők felől. Itt ki-ki ízlése szerint rázta a rongyot, igyekezett többet mutatni, mint amennyi egyébként tellett. Nincsen ok a fölényeskedésre, hisz olyan kevés alkalmuk volt a pompá- zásra: egy-egy esküvő, színházi előadás, más alkalom nem kínálkozott. Társas összejövetelekre, családi látogatásokra nem illett nagyon puccoskodni. A fiatalok számára flörtök ideje volt az alma és szőlő illatú őszi ünnep. A böjt napján mindenki korán kelt. Apám a templomba sietett, anyám a szokatlan erőfeszítésre készült. Ok együtt mentek Boris nagyanyával. Én teljes harci díszben Emst Magda barátnőmhöz siettem. A mi utcánkban laktak, mi az 5. számban, ők a 27-ben. Ő volt leghűségesebb társaim egyike. Sülve-főve együtt voltunk, és ha épp nem, akkor telefonon hívtuk egymást. Hozzá siettem. O még ágyban volt. Gyorsan levetkőztem konbinéra, befeküdtem mellé. Máig emlékszem, Török Rezső: Vadevezős című könyvét olvastuk, és retteneteseket röhögtünk. Dél felé, amikor kiolvastuk, felöltöztünk, és kifényesítve a templomba mentünk. Végignéztük a karzaton a pávák felvonulását. Én nem imádkoztam sohasem, anyám legnagyobb felháborodására, csak az ő ritka megjelenése az emberek között tudott ideig-óráig a karzaton tartani. Büszke voltam rá, és szerettem nézni, ahogy csodálják. Aztán usgyi - le az udvarra. Ott már állt a hecc és a dumaparti. A többi fiatal is csak éppen megmutatta magát odabenn. Az új ismeretség ezen a napon, a magas feszültségtől kicsit kificamodott, eltért az elképzeléseimtől. Guszti valamit kikapott a kezemből és elfutott, én utána. Kergetőztünk, ő elkapott, kicsavarta a kezem, én megharaptam az övét. Ki-ki nyalta sebeit. Az igazsághoz tartozik, hogy a szerelem a továbbiakban lelohadt. Guszti szépséges kékeszöld szeme, hanyag tartása, nagyképűsége elég üres belső tartalmat takart. Tartósabb érzelmeim mindig szellemi azonuláson, a nálam valaminél különb tiszteletén alapultak. így nem volt mire felnézni, még táncosnak sem volt elsőrangú, nagy lúdtalpain elég nehézkesen mozgott. Hamarosan elpártoltam tőle. Különben is az érettségi éve nem volt alkalmas szerelmi kalandokra. Guszti nem volt fényes tanuló, s ha igazán színész akart lenni, legalább a főbb tantárgyakból fel kellett mutatnia valamennyi igyekezetei. Ő azok közé tartozott, akik soha nem léptek fel lányegyleti teadélutánokon, nem tűntek ki semmiféle kulturális- vagy sport- esemény alkalmából. Nem muzsikált, nem ping-pongozott. Kibicelt a felnőtt kártyásoknak. A piros-szürke kőlapokkal borított gangon a fonott garnitúra közös tulajdon. Borcsa nagyanya, apám és Gyula bácsi itt ejtőztek ebéd után, de inkább más-más időben. Nekem is kedvenc helyem volt a kosárszék. Ha tűzött a nap, odaköltöztem könyvemmel. Nyáron anyám is itt kézimunkázott, Várnai Laci barátom itt szavalta Tóth Árpád verseit, itt mondta késő éjszakáig Hamlett monológját, az Éjjeli menedékhely Színész szerepét és Biberachot. Odaadóan hallgattam, néha lelkesen végszavaztam. És hallgatták a bús gömbakácok, akik szabad földbe vágytak. Ezért girbe-gurbára feszegették a téglajárda széleit gyökerükkel. A vesszőből, drótból font lámpaemyő kevés fényt adott, hagyott teret a fantáziának. Azt láttam, amit Laci elém varázsolt a szavaival. Titánia és Mirigy röpdösött körülötte. Laci színészi alkat szempontjából Tímár József-féle művész lehetett volna, telt, zengő hanggal, hosszú vörösszeplős testét olyan eleganciával viselte, mint a walesi herceg a magáét. Amúgy hátrafésült, vörösesszőke, göndör haja alatt Radnóti homloka. Szeme kék, de acélosan 262