Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Emberek és emlékek - Surányi Lászlóné Kun Anna: Halasi emlékeim
tiszteletreméltó barna ajtó két falusi budit takart. A mienkben sárgaruhás, libegőhajú hableány itta a Ferenc József keserüvizet és a kényelmes deszkán sorba rakva várt a Pesti Napló néhány kiselejtezett példánya. Itt szoktam volt elolvasni a hátsó oldal középső hasábjának tárcáit. Az utolsó ajtó a gang végében egy síkban a budikéval, a "magazin" bádogborítású, dupla ajtaja. Emancipálódásom következő lépcsőjén szobává lépett elő, mint hajdanán, amikor még szépigyekezetü, német kisasszonyok próbálták a fejembe verni a der-die-das-t. Akkor szoba volt, később raktár lett, majd újra szoba. Egyetlen ablaka a hátsó kerte nézett. A gang végével egy vonalban drótkerítés zárta le a "kertet". Ami ezután következett, az a "hátsó udvar" volt már: zöldségeskert, gyümölcsfák, kukorica, csirkeólak, fáskamrák, mosókonyha-raktárépület, nyomóskút és szemétdomb. A hátsó udvar fele a mienk, ahol a zöldségeságyások adták meglehetősen szükmarkúan a zöldhagymát, répát, kaprot, zöldborsót. A másik fele, a középen álló nyomóskút mögött nagyanyáé, aki kukoricát vetetett bele, hogy legyen a baromfinak. Ő mindig sokat tartott: libát, kacsát tömetett a cselédjeivel. Leghátul bodzabokrok között húzódott meg a személyzet deszkabudija. Kegyetlenül szúrós málnabokrok sorakoztak mellette, évről évre satnyább termést hoztak. Csak én böngésztem rajtuk. A fáskamrák előtt állt az öreg kajszibarackfa. Érett gyümölcseinek ízét ma már semmi sem közelítheti meg, emlékeimben olyan magasan helyezkedik el. Napsütötte, bársonyhéjú, pirospozsgás testükkel tele volt a markom. A fa öreg volt, de csodás gyümölcsöket termelt. Előszeretettel ettük zölden is, borzongva vad savanyúságától. Fent a lombok között deszkából kényelmes pihenőt ácsoltam magamnak. Itt olvastam, itt írtam a naplóm, innen figyeltem, mi történik a házban. A legvastagabb ágáról hinta függött. Ha feljebb másztam a fészkemből, átláttam a párhuzamos utcába, ahol Pollák Lili - a svédországi Magdáék - lakott. De a csirkeketrec tetejéről át is lehetett mászni R.-ék udvarába, és onnan a Szatmári Sándor utcába, épp Liliék kapujához. Sokszor a tyúkól tetején tárgyaltuk meg a legsürgősebb dolgainkat, én az épp esedékes macskámmal, Lili a foxijával. Jó hely volt, a tetőn hasalva napozni lehetett, búvóhely is volt, más nem sejtette, hogy mi itt tartjuk titkos összejöveteleinket. A mosókonyha nagy üstjében főzték ki a ruhát havonta egyszer mienket, egyszer nagyanyáét. Utálatos, lúgszagú, kellemetlen és érdektelen helyiség volt. A "magazinok" annál izgalmasabbak. Az egyik a mosókonyhából nyílt, és az ajtaja csak egy ringlivel záródott. Üres kartonok, befont üvegek, bádoglekváros vödrök, bolti csomagoláshoz szolgáló papírtekercsek töltötték be a sarkokat, egerek motoztak a fagyapottal bélelt üres ládákban. A másik "magazin", amelyik fölött padlás nyújtózott, lakattal záródott. Amikor olyan tizenegy- tizenkét éves lehettem, volt egy bolti mindenesünk, - takarító, kiszolgáló, küldönc, raktáros - egy félnótásnak tartott jehovista fiú, Laci. Behívták katonának és ott úgy viselkedett, hogy elmeorvoshoz küldték és leszerelték. Imádkozott és prédikált. Térített. Nem akart fegyvert fogni és másokat is lebeszélt. Ott mázsáit engem rendesen kézzel. A ház külső frontja, az "L" rövidebb szára a bolt, amely két kirakatával és az ebédlőnk két ablakával az utcára, nézett. A bolt kirakatait Ilonka az öreg segéd rendezte, amíg ezt a szerepet - mint később annyi mást - át nem vettem. Ilonka - Nagy F. Ilona - nem tudta magáról, hogy csúnya. Büszke volt szőke hajára, firmás kicsi testére. Nem látta, hogy arca, orra, szája túlméretezett, bohócosan groteszk. Tisztaszívű, nagyhangú, érzelmektől vezérelt vénlány, jó kereskedő, ügyes eladó volt Ilonka, jó barátom, meghitt bizalmasom. Karácsony előtt müha- vat szórtunk a kirakatba; krampuszfejeket, gyertyalángokat vágtunk árcédulának, húsvétkor egy állkapcsát csattogtató, bólogató molyos münyúl kínálta az árut. Ezen a nagystílű kirakat- rendező sem változtatott. Fantáziám az árcédulák és a háttér színe, harmóniája körül forgott. 255
