Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Emberek és emlékek - Surányi Lászlóné Kun Anna: Halasi emlékeim
A kirakatok kicsit formátlanok és kicsik voltak, sokféle árut kellett belezsúfolni. Elől az ajtónál napsütéses, világos helyen sorakoztak a harisnyák, rövidáru, a női kötöttáru, a sapkák, kesztyűs, gombos, csipkés dobozok, a gyöngyök, a pamutok. Hátrább a pult mögött a cipők. Rengeteg. Számonként és színenként előbb a gyerek- és női-, feljebb a férfi cipők, papucsok, csizmák, hócipők a plafonig. Nagy vaskályha fütötte a boltot, az inas hordta be a szenet. Télen körülötte dekkoltunk a boltiakkal, természetesen én is, csak Benő dörzsölte fázós kezét az ajtóban, várta a vevőket, köszöngetett kifelé. Ha rossz napja volt, szétzavart bennünket, hogy nem azért vagyunk a boltban, hogy melegedjünk és trafikáljunk. Keressünk munkát, akkor nem fogunk fázni. Az áru között olyan rend legyen, mint a patikában! A vevőt a pult mögött készenlétben kell várni. Ilyenkor Ilonka újra mérte a csipkevégeket, szalagokat, írta a fogyó készletek listáját, amit majd utána kell rendelni, hajtogatta a szvettereket, szortírozta a harisnyákat. Én a gyöngyöket, flittereket mértem kis zacskókba. A pult körbe futott. A kirakatok felől voltak a nyakkendők, férfi és női alsónemük. A bolt végét a kalapos üvegszekrény zárta le. Golyós csapágyon kifordult egy mozdulatra, és szabaddá tette a lakásba vezető ajtót. A szekrény polcai között üvegezett kukucskáló bújt meg, amit anyám használt, innen ellenőrizve a forgalmat és az alkalmazottakat, s azt, hogy nincs e szükség rá a pénztárba. Hetipiackor beállt ő is, hogy többen szolgálhassunk ki. Az ajtónál állt kis, ajtós dobogón a National kassza. A gépet minden tételnél ki kellett nyitni, ez automatikusan történt az összeg beütésével. Ilyenkor csengetett a kassza, kitolta a fiókját. Este kasszát csináltunk, a pénzt vaskazettába tettük, azt a páncélszekrénybe. Hét végén apám kitöltötte a postautalványokat, csekkeket, és elküldte a sokféle befizetni valót. A kassza előtt apám kis íróasztala állt, itt levelezett a jó kis Remington gépen, írta a megrendeléseket, gyűjtötte a számlákat, a dossziékat az adósokkal, a szállítólevelekkel. Itt könyvelt Szerénke, a hivatásos könyvelő havonta egy-két alkalommal, aki pontosan tudta, hogyan kell a kettős könyvelést úgy vezetni, hogy az adóhivatal is megkapja, amit muszáj neki adni, de a boltos se járjon rosszul. Megszolgálta a bérét. A boltot délben bezártuk, ebéd után Benő lefeküdt a díványra, fejére húzta a csukaszürke katonagallért, és aludt egy órácskát. A kiszolgálók is hazamentek ebédelni. Kettőkor nyitottunk. Leginkább én figyeltem az órát, pontosan nyitottam, mert akkorra már visszaértek a segédek is. Hatig-hétig ácsorogtunk a pult mögött. Délután ritkán adódott komolyabb vevő. Varrólányok jöttek gépselyemért, egy-egy öregasszony mamu- szért, bundabugyiért, harisnyáért. Inkább traccspartnerek jöttek Benőhöz: a kártyapartnerek vagy más ismerősök, akiket az ajtóban állva üdvözölt. Nyáron a bolt előtt vitatták meg a világ dolgait, télen betessékelte, leültette őket - ő maga sosem ült le a boltban - a pultnak dőlve politizált. Nem tűrte azt sem, hogy én, anyám vagy a segédek leüljenek. Csak Borcsa nagyanya engedhette ezt meg magának, de ő ritkán jött a boltba. Csak zűrös, vásári napokon, karácsonyi rumli idején. Ha már nagyon untuk az ácsorgást, ravaszul a létrának támaszkodtunk, és félfenékkel arra ültünk. így kötöttem a pulóvereimet, ott a nagy vaskályha mögött. Az i íj önti évek esti menetrendje a Záborszky cukrászdától indult. Onnan mentünk csapatostul az utcára, el a gimnázium hosszú épülete mentén a Búsuló kuruc nevű rossz szoborig. Ott balra fordultunk a Hősök ligetébe. Fiatal fák rezegtették alig leveles ágaikat a ritkásan elhelyezett padok között. A város és az öreg református temető között nyúlt el hosszan ez az esti beszélgetésekre, baráti és szerelmi légyottokra alkalmas terep. Nyolcán is ültünk egy pádon: politika, színház, irodalom volt a beszédtéma. Ilyenkor nem váltak el a szerelmesek a társaságtól. Ez a fórum volt az, ahol híreket, gondolatokat cseréltünk. Nyáron a "pestiekkel" - pesti rokon gyerekekkel, Pesten tanuló halasiakkal - lett teljes a társaság. Steiner doktor unokahúgai voltak Nagy Klári és Éva. Nagyon szépek voltak. Különösen Éva, 256
