Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - Gszelmann Ádám: A Kiskunhalasi Ortodox Izraelita Elemi Népiskola
Az épületet szerény mértékben korszerűsítették 1937-ben. Ennek részeként vízöblítéses illemhelyeket alakítottak ki. A tantermeket új bútorokkal rendezték be.4 3 Tanévenként két szülői értekezletet tartottak, melyeken a tanulmányi ügyeken túl nevelési kérdésekben is véleményt cseréltek a tanítók és a szülők. A tanítók rendszeres családlátogatásokon ismerték meg tanítványaik otthoni körülményeit. Minden vasárnap délelőtt fogadóórát tartottak. Lényegében ezen alkalmak meghitté, és tartalmassá tették az iskola és a szülői ház kapcsolatát. Az iskola tanítói a város többi elemi iskolájában dolgozó nevelőkkel jó kapcsolatot tartottak. A kapcsolat kölcsönös volt. Az izraelita iskola nevelői részt vettek városi és körzeti pedagógiai rendezvényeken, szemináriumokon. Osztoztak egymás örömeiben, de bánatában is. Megjelentek egymás rendezvényein, sajnálatos halálesetekkor az őszinte részvétnyilvánítás természetes megnyilvánulás volt. A kölcsönös kapcsolatot mindig az udvariasság, a tisztelet kifejezésre juttatása jellemezte. A várossal, a képviselőtestülettel is megfelelően jó volt a kapcsolat. Dr. Fekete Imre polgármestersége idején ez még anyagiakban is kifejezésre jutott. Az 1930-as évek első felében a képviselőtestület rendszeres évi támogatást szavazott meg a zsidó iskola céljaira. Az iskola életében a körülmények romlása már az 1938-39. tanévvel megkezdődött. Az ország háborús készülődése, az első zsidótörvény kihirdetése, a tüzelőanyag hiánya miatti szünetek, a téli hónapokban a váltakozó tanítás bevezetésének kényszere még csak szervezeti változtatások bevezetését tették indokolttá. A tartalmi munka színvonalát a tanítók még biztosítani tudták. A hitközség a működés legfontosabb feltételeit anyagilag is tudta biztosítani. A tanulói létszám sem csökkent, csak kismértékben. Miután a második, illetve harmadik zsidótörvény is megjelent 1939-ben illetve 1941- ben, az iskola helyzete, fenntartása, működése is egyre nehezebbé vált. Az izraelita vallású lakosság gazdasági tevékenységének korlátozása folyamatos és fokozatos elszegényedéshez vezetett. Az 1940. év októberében készült statisztikai kimutatás a tanulók szociális helyzetét így mutatja be: Táplálkozás: 25% igenjó Ruházat: 25% igenjó 35% jó 50% jó 30% gyenge 20% gyenge 5% rossz 5% rossz A tanulók tan- és írószerekkel való ellátottságát a tanítók jónak ítélték meg, mivel a hiányt az iskola pótolni tudta.4 4 Schönberger Samu tanítót 1940-ben négy hetes munkaszolgálatra hívták be. Helyettesítését az osztályok összevonásával látta el Schütz Jenőné.4 5 1941 áprilisában az iskolát a katonaság két hétre részben lefoglalta, emiatt a tanítást csak egy teremben váltakozással tudták folytatni.4 6 Az 1941-42. tanévre beiratkozott még 17 keresztény tanuló az izraelita elemi iskolába. Október elején polgármesteri utasításra ezeket a tanulókat el kellett küldeni a város más elemi iskoláiba.4 7 Az iskola létszáma is jelentősen csökkent. 1938-39-ben 60, 1939-40-ben 48, 1940-41- ben 30,1941 -42-ben 25 tanuló fejezte be a tanévet.4 8 Schönberger Samu 14 évi itteni működés után 1942. március 1-jén eltávozott az iskolától. Debrecenbe, az ottani ortodox izraelita elemi iskolába ment igazgató tanítónak.4 9Az 183
