Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Mivel kedveltelek, én meg azt elhittem,

Az egészségemet olykor elvesztettem, Mámoros nyavalyám midőn kiláboltam Lelkemmel, testemmel újból hozzád vágytam.

Te a szeszes italt jobban bírtad, mint én, Téged nem, de engem nagyon megviselvén, Mégis alig vártam, hogy foghassunk kezet, Mert hív barátságod hozzád kötelezett.

Te levél bölcs bíró akkor is közöttünk,

Zöldi sógoroddal midőn feleseltünk. Követeltem rajta sárfüzeim árát, Mondogattam, hogy én nem vallhatom kárát.

Hitelbe adtam, míg megjön egy vásárról, Sokszor megróttam már a hazugságáról,

Mert eladta őket mind jó kéreg számba’, Mégsem részesített engem egy krajcárba’.

Pedig tíz forintért te is kérted őket,

Hogy haj lös kérgekre várhasd a vevőket.

Azt montad, tíz forint nem olyan nagy summa, Az lenne még szép, ha az elől elbújna!

A Zöldi sógorom több elől se bújik,

Hanem midőn kérik, egy nagyot hazudik. Mivel testvérsógor, megadom helyette, Egyőnknek se legyen rajta keresete.

Nekem meg a huncut húsz forinttal adós,

Azt meg te fizesd meg, így nem lesz ő adós! Úgy csak vesszen oda, gondoltam magamba, Ha éppen ennyit kér bátyám toldalékba.

Mégis úgy ütött ki, ahogy te kiszabtad,

Én hússzal, te meg tíz forinttal toltad,.

Nekünk tartoztak és mi fizettünk summát. Adott egy vendéglős érte jó lakomát.

így törlesztettük le Zöldi adósságát,

Örömében velünk kimulatta magát.