Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

így lett boldog most már nappalom, éjjelem, Nincs nálam kamatos pénz, nyugodt kebelem. Virulni is kezd már szőlőkkel e tájék,

Csak a vén embernek pipája nem tajték.

Isten veled sógor, nem írok most többet,

Te is poéta vagy, írj nekem különbet.

Vedd jónéven tőlem e kis értesítést,

Hátra lévő pályán kívánok szerencsét!

Egyed Izsák Jánoshoz

Nem Jákobnak írtam ezt, hanem Izsáknak, Annak, akit a pap keresztelt Jánosnak. Tehozzád címeztem sógor, e levelet,

Melyben a sok panasz lenne egy emelet.

Reményünk hajnala tán sohase virrad, Beteljesült, hogy a magyar sírva vigad.

A birkatürelem, a hangyaszorgalom Megvan itt, az élet mégis gyász, unalom.

Negyvennyolcban nyertük a rút szabadságot, Amely széjjeltépett minden barátságot.

Van néha társalgás, de az is csak meddő,

Ki se hajt már többé, mint lerombolt erdő.

Nincs pohárcsendülés, nincs szép felköszöntők, Mert a bor akcistól nincsenek felmentők.

Csak úgy múlhat szomjunk, vízből lett lőrétől, Ha kiváltjuk előbb pénzen a bérlőtől.

Java borocskánkat muszáj mind eladni,

Mert nem bírjuk másból adónkat megadni,

És ha lefizetjük abból földadónkat,

Pótadókért küldnek ránk végrehajtókat.

Még az ebadót is rádásul ránk rótták,

Ezért szaporodnak el a demokraták.

Azonban nem szabad dohányt termeszteni,

Ha nincs pénzünk, muszáj pipát nélkülözni. Szabadságunk hátra, rák módjára halad,