Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

És megelégedés nincsen itt egy falat. Egyenetlenséggel van szép hazánk tele, Minden munkás szája panasszal van tele.

Ha visszaemlékszünk arra a jobb múltra, Látjuk, hogy flaszterről tértünk sáros útra. Akik szabadságot boldogul élveztünk,

A szép forrásvízről békanyálra értünk.

Te bíráltad meg jól e gonosz jelenkort,

Hogy miként hintettek a szemeinkbe port,

És azt is, hogy milyen itt a testvériség, Hogyha marad reánk atyai örökség:

Osztozkodik velünk kincstárnok, prókátor, Pedig nem énekel, mint a szegény kántor. Nem lehet kitudni a famíliából,

Kiránt egy jusst minden család vagyonából.

Százalék fizetést hoz a kézbesítő,

Hogy mennyi a summa, arról értesít ő. így lesz aztán köztünk testvér a kincstáros, Pedig a házunkhoz sohase volt járós

Ezeket kívántam Neked adni számon,

Légy hozzám Phintiás, leszek én hív Dámon. Bár mindenik élne így hazánk javára, Tiszteletem legyen okosságod ára.

Élj soká jó sógor, Neked azt kívánom:

Ne fogja le szemed még örökös álom.

Ha pedig lefogja, bölcs híved lesz Néked, Nekem is szívembe lesz zárva emléked!

De ha el nem kerül bennünket a halál, Hogyha velem együtt Terád is rád talál, Elmondhatja Rólad Halas város népe:

A munkásosztálynak valál példányképe.

Fogadd barátilag panaszos levelem,

Hadd legyen hív Hozzád holtomig kebelem!