Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Versek - Gózon István
Hírlik, hogy Szél Kálmán lett most főminiszter, Nem foly takarékba talán annyi inter. Azon van, a kvótát hogy megszégyeníti, Királyunk elébe balsorsunk terjeszti. És ha hű népéhez kegyes lesz a király, A kvóta konyákig a sok kincsben nem váj, Akkor azt kiáltja minden magyar szája, Hogy áldva legyen az egekből királya. Izsák Jánoshoz Hogy vagy sógor? Régen nem kaptam leveled, Talán ki is hült már, mint vulkán, kebeled? A szerelmesvágyak talán el is hagytak, Szánom, szemeid hogy elhomályosodtak. Énbelőlem is az erő már kifogyott, Ifjúságom tornya félig összerogyott. Megírtam már Neked, mily szegény ez a táj, Hogy semmi sem terem, szomszédimnak is fáj. Múlt nyáron sem kellett ásnom búzás vermet, Mert két zsák vetésről csak két zsákkal termett. Téged e levelem azzal is megtisztel, Hogy a Marci zsidó tart bennünket liszttel, Azt is hárman-négyen hordjuk egy szamáron, Mert másképp nincs kenyér se télen, se nyáron. Néha kevés borunk, gyümölcsünk is terem, De eddig elvitte árát pénz interem, Vagy értelmesebben az adó, a kamat, Pedig alig bírja lábam derekamat. Másként segíteni bajunkon nem tudtunk, Egy úrnak harminc hold páskumot eladtunk. Az ára összesen ezernégyszáz forint, Hála az egeknek, adósság se szorít.
