Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Ebből állt a bosszúállás:

Te vertél fejemre pajtás!

Peti hússal telt iszákot,

Elővett szegyet, cobákot, Mindnyájan jól falatoztak, Barátilag elbúcsúztak.

Gyepből van mindnyájuk széke, Mostmár áll köztük jó béke. Békével lesznek mindaddig:

A szentannai búcsúig;

De ott összegyülekeznek, Egymáson vért eresztenek.

Ha beverik egymás fejét, Gyapjúval betömik sebjét. Borbély sem kell befáslizni, Bottal szoktak eret vágni.

Emlékek a szabadságharcból

Ujjongó és élénk volt a nagy törzs-város, Pénzes volt ott akkor muzsikás, kocsmáros. Ott volt a hazának a legjobb oszlopa,

Onnan várt jobblétet egész Európa.

Szóltak a trombiták, peregtek a dobok, Szabadságért víni mentek a magyarok.

A Rákóczi-marsot fújták indulóra,

A Kossuth maga is felült egy szép lóra.

Eláldotta őket szépen azelőtt már,

Elől ment a Pertzel, a Mészáros Lázár.

A nép száma pedig állott sokezerből,

Akik kikísértek minket Debrecenből.

Végre így szólt Kossuth: - Bátran harcoljatok, Ne feledjétek el, hogy magyarok vagytok! Számítok fiaim ti vitézségtekre,

Te meg Pertzel vezesd őket győzelemre.