Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Most Debrecen felől megindult a tábor,

Még a gyáva is most úgy látszott, mind bátor. Ha a tárogatók a mars között szűntek,

A dobok peregni mindjárást kezdettek. Huszárok ugrattak kényes paripákat,

Lelkesíté e zaj vívni a bakákat.

Még akkor a vasút csak Szolnokig volt kész, Fegyvert, mundért csinált út helyett a művész. Mégis, mire eljött húsvét ünnepnapja, Lénungját a honvéd Szegedében kapta.

Szegeden a tábor száma húszezerre Felment, és midőn már jól fel volt szerelve, Pihenni tovább a tábornak nem hagyott,

Hanem aláfelé minket elindított.

Ezt a hadjáratot nem mástól hallottam,

Úgy értsd, hogy én szintén ott önkéntes voltam. Gerilla csapat volt itt nálunk szervezve,

Húsz hold föld volt nekünk fejenként ígérve.

A végtére tudod, hogy rútul megbuktunk,

Az obsitjainknál pipára gyújthattunk.

Csakhogy Szegedéből marsoltunk Zentának, Mivel ott a rácok nagyban gyilkolának.

Sokat felkoncoltak ott a magyar nemből,

Meg is lakolt érte sok, a rác nemzetből.

Mert dühös bakáink akit elkaphattak,

Azok fegyver által mindnyájan meghaltak.

Nem mentünk egyenest onnan Szenttamásnak, Hanem Földvár felé a szomorú sáncnak.

Ott is megbosszulták nekik a magyar vért,

Ki el nem futhatott, az gyászos véget ért.

Ki lettek ürítve a római sáncok,

Titelbe futottak onnan szerbek, rácok.

Láttam Titel táját, mondhatnám szigetnek,

Ott már a gyengék is könnyen beszélhetnek.