Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Versek - Gózon István

Szép asszonyok vegyültek a táncba,

Ki cipőbe, ki piros csizmába,

Mind ott volt a szomszéd puszták szépe, Csakhogy nem volt tartós ott a béke.

Alig, hogy az ebéd elvégződött, Csakhamar egy táncnóta kezdődött.

Megölelte Gera a Zircinét,

A Zirci meg szemtelenségéért Az öt sukkos somfa horgos fával Mikor vette, megmérte markával -,

Úgy rávágott a Gera fejére,

Mint a patak, úgy folyt Gera vére. Meglátván ezt a Gera bojtárja,

Az is már a botját kiabálja.

A frisset kezdték már a hangászok,

Mi baj van ott? -kérdék a juhászok.

Gera vétke hamar kitudódott,

Pedig ölelte csak, nem csókolódott.

Sértve érzé magát sok nős juhász,

Nem hát volt a háta, már csak kolbász. Hajói nem áll a Biczók a gáton,

Viszi Gerát Szent Mihály lóháton

Védte pedig egy nehány komája,

Plezúrt kapott még az is mindnyája, Felmenekült mind a színpadlásra,

Oda hányták a juhbőrt rakásra.

Ostrom alá vették most a padlást,

De találtak erős ellenállást,

Törekedtek felfelé egymáson,

Hogy majd újra kezdik a padláson.

Csakhogy már ott a Gera bandája Jó állást vett, a helyét megállja,

Számra kisebb, de van kurázsija,

Ki elől mén, azt homlokba vágja.