Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Kiskun parasztverselők

és kifejezésformáiból táplálkozik. Gózon és Bacsó mély filozófiával, biztos világnézettel és kiforrott, tökéletes rímeléssel párosuló nyugodt ütemü, lassú áradású verselésével szemben Vas Imre költeményeiben néhol kitörni akaró költői gondolatok feszülnek, kimondhatatlan érzések tornyosulnak és vívják harcukat a költő paraszti sorsának minden gátlásával. Többre vállalkozott, mint népköltő társai, nem csoda, ha időnként elfáradt, megtorpanásokkal küzdött, a kiábrándulás érzésével birkózott.

Népköltőink nemcsak olvasmányaikból, hanem egymástól is sokat tanultak. Legnagyobb tekintélye Gózon Istvánnak volt, őrá hallgattak leginkább. Gózon igyekezett is maga köré gyűjteni földműves költőtársait, összejöveteleiken megbeszélték a város és az ország dolgát, a nép sorsát és saját életük folyását. Egy ilyen összejövetelt írt le Gózon egyik versében:

Ezernyolcszáz után kilencvenkilencben Karácsony estéjén egy kis jókedvünkben Vaséknál mulattunk, résztvettünk a borban,

A kvóta kérdés is előjött a sorban.

Versben is leveleztek egymással. Egyed Izsák Jánoshoz írta Gózon az alábbi

sorokat:

Múltkor azt izented ki az unokámtól,

Hogy mentselek fel már a tél unalmától,

Küldjék a számodra egynéhány verseket,

De ne szomorúkat, csak enyelgőseket,

Mivel tudod, hogy más elvet nem tatálok,

Csak ha a költészetbe néha belevágok.

Hozzátevéd azt is, jobb barátok legyünk Mint idáig, eztán össze levelezzünk!

Egymás műveit kölcsönösen olvasták, bírálták és javítgatták. Verseiket nem önmaguknak, hanem népüknek, barátaiknak és szomszédaiknak írták. Gózon újabb verseit állandóan a csizmája szárába tűzve tartotta, ismerőseihez ellátogatva és a tanyai szomszédokat felkeresve felolvasgatta azokat. A szegényparasztság számára írtak, verseikben legtöbbször a szegényparasztság sorsával foglalkoztak. Tudatos parasztság felé fordulását A hatvani vár ostroma című versében így fejezi ki Gózon:

Tanult költő a parasztra Tintát azért nem fogyasztott,

Hogy igen kis pontnak nézi Tanult, ember a parasztot.

De én, mivel paraszt vagyok,

Parasztoknak is verselek,

Midőn munkáim olvassák,

Néha rajtuk nevessenek.

35