Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Kiskun parasztverselők

Fiatalon verselgetni kezdett. 1896-bar nősült, házassága utáni boldogságáról meleg hangon énekel /Kérditek/. Felesége négy hónapi házassága után öngyilkos lett. A szülők a férjet okolták lányuk sorsáért, ezzel élete végleg árnyékba borult. Második felesége is elhagyta, ekkor anyagilag is romlásba jutott, háza és vagyona dobra került. Szerencsétlen életének tragédiáit Jámbor Pál élete című önéletrajzi művében örökítette meg. Versei a kor általános költői témavilágához kapcsolódnak, azokban egyéni élete, szenvedései, vívódásai, törekvései, érzelmei tükröződnek. Eleinte tudatosan küzdött költői elhivatottságának érzése ellen, de annak nem tudott ellenállni. Míg a többi parasztköltőnél nagyfokú halasi lokálpatriotizmus tapasztalható, addig Vas Imrénél ez nem található meg. Sorscsapásokkal teli élettörténete és mondanivalója sajátos egyéni lírában olvad össze.

Kéziratai egy része elkallódott. Egyetlen ránk maradt kéziratos verses kötetét a Halasi Munkás-képző Egyesületre hagyta, amit most a kiskunhalasi múzeum őriz. Az első világháború idején súlyos betegséggel egyik fővárosi kórházba került, ott is halt meg. Holtteste nem került haza.

Parasztköltőink közül legtöbbet Gózon István és Bacsó László írt. Sokszor hányt-vetett papírdarabokra írták verseiket, s később, ha jobb papírost szerezhettek, lemásolták azokat. A lemásolás után a versek piszkozati példányát elhasználták, tüzet gyújtottak vele, vagy fidibusznak összecsavarva pipára gyújtáskor égették el. Emiatt a versek első fogalmazása nem maradt meg. Az átírásoknál és másolásoknál a versen itt- ott még javítgattak, elkésett gondolatokat szőttek bele. E másolásoknak és hozzátoldásoknak eredményei elbeszélő költeményeikben a sokszor véget nem érő magyarázkodások, bölcselkedések és alapos körülírások, kitérések. A kész versekből ritkán hagytak el részeket, inkább formálgatták, bővítgették azokat. Bacsó Lászlónak a tagosításról írott verse így lett közel 1200 sor. Gózon Istvánnak Egy kisasszonyból lett juhászbojtár élete című verses elbeszélése a leghosszabb, meghaladja az 1500 sort, az 500 sort pedig elbeszélő költeményeinek nagy része eléri. A lírikus természetű Vas Imre egyetlen elbeszélő költeményében szintén nem szabadulhatott meg a bőbeszédűség kísértésétől, verse szintén meghaladja az 500 sort.

6

Parasztverselőinket verselési módjuk és témaviláguk kialakulásához nem az iskola, hanem környezetük és olvasmányaik segítették hozzá. Korda Imre azt állapítja meg Gózon Istvánról, hogy „...Az ilyen költő... többnyire iskolázott ember, van bizonyos tanultsága és olvasottsága. Rendszerint az iskolából korán kimaradt egy-egy jó tanuló, aki a betűkhöz visszavágyik a paraszti munka mellől is. Rendszeres önművelésről azonban szó sem lehet nála, erre sem ideje nincs, sem eszközei. Olvasmányait meg sem válogathatja, e részben legfeljebb a ponyva termékei állnak rendelkezésére, továbbá egynéhány ócska könyv az ösmerős házak mestergerendái alatt, melyek apáról fiúra szállnak száz év óta. A magyar gyász, Zátony históriája, sőt régebbi maradványok, mint a Haller féle Hármas história s az Árgyélus királyfi meséje. E művek légkörében éli szellemi életét, bár nem egészen ismeretlen előtte az újabb irodalom sem.

31