Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Kiskun parasztverselők

Petőfiről, Aranyról van tudomása, de leginkább csak hallomásból, meg aztán az, újságokból.”47

Keveset tudunk arról, hogy milyen művek tartoztak parasztverselőink olvasmányanyagába, amelyek a verselés mesterségének tartalmi és formai elsajátításához vezették őket és témavilágukat is gazdagították, de verseikben jóval nagyobb irodalmi tájékozottságot kell látnunk, mint amilyet Korda Imre feltételez. Ismerték Etédi Sánta Márton és Dálnoki Veres Gerzson műveit, az akkori, főleg történelmi tárgyú ponyvatermékeket, de sokat olvasták klasszikusainkat is. A régi prózai művek közül Kemény Zsigmond és Jósika Miklós könyveit forgatták szívesen, költőink közül pedig Balassi, Gyöngyösi, Csokonai és Petőfi verseit olvasták leginkább, sőt könyv nélkül is tudtak azokból idézni. Gyöngyösi és Csokonai versei nemcsak népköltőinknél, hanem az egész halasi parasztság körében igen elterjedtek voltak. Lakodalmakban néha azzal kérkedtek, hogy verseket szavaltak egymásnak, verstudásukkal büszkélkedtek. Gózon csaknem minden Balassi és Gyöngyösi verset szóról szóra tudott. Megtörtént, hogy éjszaka álmából felkeltették, hogy a lakodalomban a verselgetésben elakadt vendégeket kisegítse.

Mint láttuk, mindegyik parasztverselőnk az elemi iskolának csak egy-két osztályát végezte el, verseikben mégis a legmeglepőbb ismeretekről adnak számot. Bacsó László ismereteit saját szorgalmával, tudásvágyával szerezte. Fiatal korának sok viszontagságai közepette nem sok ideje lehetett a maga művelésére, ismereteinek megszerzése idősebb, gazdaságilag önálló idejére tehető. Olvasmányai a tanyákon megtalálható vagy vásárokon megszerezhető nyomtatott verses füzetek, prózai elbeszélések mellett a kalendáriumok voltak, de ismerte és gyakran használta a gimnázium nagykönyvtárát, sőt a Kiskun Halasi helvét hitvalló iskolai könyvtár dicsérete című versében meg is énekelte azt. Újságot is járatott, de legszívesebben a bibliát tanulmányozta. Széleskörű műveltségének kialakulásához hozzájárult Szilády Áronnal való kapcsolata. A templomba járó, vallásos embert lenyűgözte a lelkész nagyszerű egyénisége és orgánuma, s ez már kezdetben arra késztette Bacsót, hogy közvetlen kapcsolatot tartson a tudós pappal. Később, mint a református egyház presbitere, állandó segítőtársa, egyházi, politikai harcaiban is támogatója volt. Szilády Áron is szerette a költőt és igyekezett közelségében tartani. Nevelte, tanítgatta, nagy értékű könyvtárát rendelkezésére bocsátotta.

Gózon szerette volna nyomtatásban látni verseit, erre utal Legénykori ábrándjaim című verse. Ez ügyben Szilády Áron, majd Korda Imre segítséget ajánlottak fel neki, de később mindketten elálltak szándékuktól, mert Gózon valószínűleg túlzott anyagi igényekkel lépett fel. Szilády és Gózon között nem alakult ki közvetlen kapcsolat, mert Gózon nem járt templomba, kevés alkalma is volt rá, de példás életéért Szilády őt is nagyra becsülte. Mikor Gózon meghalt, az akkor már öreg tiszteletes - szokása ellenére -, kéretlenül maga végezte temetésén a szertartást.

Bacsóhoz hasonlóan Gózon is sokat olvasott, ez verseiben meg is látszik. Elbeszélő költeményeinek megszerkesztése, felépítése nagy epikusaink műveiben való jártasságát sejteti. A maga érzelmi állapotát legtöbbször nem közvetlenül, hanem eseményeik, történetek, cselekmények előadásával igyekszik kifejezni. Történeteit lassú, megfontolt, körültekintő és mesélő előadásmódjával, minden részletre kiterjedő

32