Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Kiskun parasztverselők

Modok Sándor 1852-ben született Kiskunhalason régi parasztnemzetségből. Életét bojtárkodással kezdte, majd kurtagulyás volt 50 éves koráig. Ekkor, mint vagyontalan és egyik lábára megrokkant ember, szénáskerti csősz lett a város szolgálatában. Naponként társalkodhatott a takarmányfélékért oda érkező parasztokkal. Szerzett ismeretei és saját tapasztalásai kitűnő elbeszélője volt. Mint szorgalmas és megbízható ember, ismert volt városszerte. Legény és fiatal házas korában mint jóbeszédű ember, sokat vőfélykedett.

Fiatalon nősült, négy gyermeket nevelt fel. Szüleitől két hold földet örökölt. Mikor a csőszködésből is kiöregedett, az Iparszőlőkben lévő földjére épített kis kunyhójában éldegélt s írogatott. Öreg korában kezdett verselgetni, s azt nem is hagyta abba, míg csak írni tudott. A csöndes nyári és őszi estéken arrafelé budárkodó ismerőseivel sokat beszélgetett a szegény nép sorsáról, a világ eseményeiről, a nép bajairól, közben hosszú élete érdekesebb élményeit mesélgette.

Egyik versében egy nagyon fukar embert gúnyolt ki, aki még az ennivalót is sajnálta magától. Ha levest főzött, három napig is azt ette. Szerette a bort, de 50 litert sem tudott a magáéból egész évben elfogyasztani:

Jókai utcában lakik egy jó idős suhancár,

Kinek már sok csomó van a gatyája madzagán.

Derék legény volt ő fiatal korába,

Sűrűn eljárt a tíz krajcáros bálba.

De mostmár azt nézi, hol nem kell fizetni,

Azt a kérges bendőt keményre tömhetni.

Minap is odavetődött egy jó társaságba,

Ahol birkapörkölt volt a vacsorára.

És annyit evett, hogy csak úgy nyögött belé,

Másnap pedig a hideg kileié.

így szokott ő járni, mert csak akkor eszik eleget,

Ha más asztalánál foghat kalán nyelet.

De majd, mikor eljön ama nagy lakoma,

Jelen lészen ottan szomszéd, sógor, koma,

Ő is ottan lészen majd kinyújtva a nyakát,

Mint a fáradt gólya, nyélé le a békát.

1947-ben, 95 éves korában halt. meg.

Parasztverselőink közül a legtipikusabb népköltő Vas Imre. 1870-ben született Kiskunhalason kisvagyonú parasztszülőktől. Már legénykorában feltűnt délceg, daliás alakjával és választékos öltözködésével. A sarkantyús csizmát haláláig nem hagyta el. Ő volt az utolsó legénybíró Halason. Dékáni Árpád rajztanár az ő segítségével szervezte szép sikereket elért műkedvelő gárdáját, amely 1896 elején Budapesten háromízben is előadta a Falu rossza című népszínművet. Göndör Sándor szerepét Vas Imre alakította. Szép bariton hangjával és kitűnő játékával nagy sikert aratott. Ez a népi együttes volt hazánkban az első, amely a fővárosban szerepelt.

30