Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Kiskun parasztverselők
Négykerekű egy kocsi, Kétkerekű fél kocsi, Egy kerekű: negyedrész, Ez után erősen élsz. Sok kocsi van már Halasba, Olyan kocsi jött divatba, Most olyan sok kocsi kerül, Felfordítja, mikor ráül. Legsikerültebbek jóütemű, csattanós versei és tréfálkozó rigmusai, amelyeknek előadása közben az alkalomnak megfelelő rögtönzésre, improvizálásra is képes. Adjon az Úristen című versének utolsó sorát - „Megérjük ez évben, hogy semmi sem marad” a lediktálás pillanatában alakítja át a magyarság nagy tragédiája szimbólumának felvillantásával —„Megérjük ez évben én is, te is - Arad!”, s ezzel meglepő fordulatot, politikai színt ad versének. Tréfás kedvére és rögtönző készségére jellemző az a történet, amelyet a hagyomány őrzött meg róla a szintén verselő, ponyvafuzeteit áruló Hazaffy Veray Jánossal való találkozásáról. Azl890-es évek derekán történt, hogy egyik vásárban, amint a vásárosok tömegébe vegyülve sétált, rászólt Veray: Félre az útamból bácsi, Ne legyen olyan kíváncsi! Izsák közelebbről „szemügyre vette” az idegent, s így vágott neki vissza: Látom, hogy az úr is költő, Mert nincs rajta jó felöltő ! Ezután tovább dikcióztak egymással rímekben a vásári nép nagy ámulására. Verayból fogyott ki előbb a rím, s Izsák azon szavára, hogy - Elköltözik ősszel a fecske - Veray így válaszolt: - Nyáron megeszi az aludttejet a macske! - Többé nem látták Verayt Halason. Öregsége idején is mindig társaságban, emberek között érezte jól magát. A hozzá közel lévő városszéli cigánysátorokba is gyakran ellátogatott, de csak botorkálva vagy magát vezettetve, mert látása soha nem tért vissza. Sógorával, Gőzön Istvánnal jól megértették egymást, mint közeli szomszédok, késő öregségük idején is összejártak, korábban pedig versben leveleztek. Az első világháború idején helyezték örök nyugalomra. Verseit Nagy Czirok László jegyezgette le találkozásaik idején az 1890-es években, diktálás után. így maradt fenn mintegy 30 verse. A város régi viszonyairól, népének viselt dolgairól senki annyit nem tudott mint ő. Krónikás elbeszéléseket is alkotott, de azok feledésbe merültek. 29
