Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Kiskun parasztverselők

A lófuttatásról így ír:

Szánknak alsó szélén állott egy fakereszt, Indulás helyéül legjobbnak néztük ezt.

Harminckét paripa rúgta Szánk rónáját, Senki se kímélte ott akkor a lovát.

Győztesek lettek:

Manó László44 híres fekete keselye,

Meg a Czirok Sándor négyszázas41 Vércséje.

Gyenizse Jánosnak eltörött a válla,

Meg kificamodott jobb felől a lába.

Buhin Mihály pásztorfejedelem, aki ember- és állatgyógyításhoz egyaránt értett, csontjait összeillesztette és bekötözte. Versét, amit az eseménytől 35 év távlatából írt Gózon, így rekesztette be:

Hová tűntél boldog, kívánatos korszak,

Melyben ehhez képest tündérország volt Szánk.

A tündérországnak szomszédja volt Zsana,

Melyben egy szép barmot s ménest őrzött Bazsa.

Ott is ily nagyszerű nyírások történtek,

Az elöljárók is mulatni kimentek.

A múltat sirató keserűséggel írja, hogy ahol ezek a szép pusztai ünnepségek folytak, ott:

Most egy buga tehén jár egy kis birtokon,

Egy kis szűrös gyerek forgatja azt zokon,

De többnyire mindig a keskeny mesgyén áll,

mert ha kárba lép a buga, leverik a pásztorról a szűrt, vagy a bére bánja.

Gózon István legtöbb versét áthatják a pusztavilágban szerzett emlékei. Ezeket mesélgette legszívesebben a család, szomszédok, öreg barátok között. A kun pusztákon szerzett emlékei élete alkonyát beragyogták. Bölcs szavai és beszédei, verses példázatai sokáig fennmaradtak, halála után félszáz esztendő múlva is volt kortársai sűrűn emlegették.

Bacsó László 1828-ban született Kiskunhalason kisebb vagyonú redemptus szülőktől. Csak két télen járt iskolába, s már egész fiatalon a jószág és az ekeszarva mellé állították szülei, öregségéig nem is hagyta el azt. 1850-ben nősült, felesége a következő évben gyermekszülésben 4 napos gyermekével együtt meghalt. 1852-ben

25