Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Kiskun parasztverselők

Eljött a bácskai híres Sutza Máté,41 Aki azt se tudta, milyen betű a té.

Ott volt a dezentor, híres Bognár Gyura,42 Aki ha elfogták, kétszer szökött újra.

Jött sok kecskeméti, félegyházi pásztor,

Kik rabok is voltak legalább egy párszor.

De odaért a vármegye is:

Búza Imre43 volt ez, a tolvajok réme,

Kinek mindenütt volt az Alföldön híre;

Mert ha kézre került egy-egy puszták réme,

Verette, míg hátán ki nem repedt bőre.

A továbbiakban leírja a főzést és felszolgálást. Versébe egy népdalt is belesző, amit italozás közben énekeltek:

Ha megunom magamat a pusztába,

Lóra ülök, bemegyek a csárdába;

Ott nyílik a szerelemnek virága,

Szívemben is gyökeret vert az ága.

Amit terem, rózsámé a gyümölcse,

Pénzt is adok a kedvesnek, hadd költse.

Legragyogóbb a nők között csillagom,

Száz közül is kitűnik a galambom.

Ebéd után táncraperdült a fiatalság, majd különféle mutatványokra került sor. A birkózásnál egyik juhászról úgy látszott, hogy az „Tolditól faj zott”:

Híres pásztor volt ez, úgy hívták, nagy Ancsa,

Nem is volt csizmája, hanem csak bakancsa.

De a Búzának is volt ám egy legénye,

Annak mindenütt volt az Alföldön híre.

Úgy nevezték azt is, hogy Nagy Czirok Sándor,

Derék hadnagy is volt, gyakorlott és bátor.

Mikor a kancsó bort magába öntötte,

A nagy Ancsát mindjárt birkózni sürgette.

Egymást hol előre, hol hátra is tolták,

De bizony csak az lett a dolog veleje, Hogy végre az Ancsa lezuhant a földre.

24