Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Kiskun parasztverselők
népük mondanivalójának kifejezésére fordíthatták. A népélet problémáinak, ügyeinek, bajainak hű és kifejező ábrázolását gyakran megtaláljuk műveikben, sőt mindegyik népköltő gondolatvilágának középpontját éppen ezek alkotják, azokhoz fűződő emlékeik, azokkal kapcsolatos állásfoglalásaik újra meg újra visszatérő témái verses köteteiknek. Alkotásaik néha irodalmi szempontból is figyelemre méltóak, jelentőségük azonban főként abban van, hogy koruk népéletének, közösségük gondolatvilágának, a nagy eseményekhez, történelmi fordulatokhoz való viszonyulásuknak megismeréséhez vezetnek közelebb bennünket. Parasztverselöink műveit, akár a ponyvatermékeken, akár klasszikusaink példáján nevelkedtek íróik, nem szabad magas irodalmi igényekkel mérni. Sok esetben kísérletezések, próbálkozások azok, amelyek a Marót Károly által említett nagy magyar közköltészet kiteljesülését segítették elő. 4. Kiskunhalason a polgárosodás korábban következett be, mint az Alföld más, földesűri fennhatóság alatt lévő helységeiben. Ennek oka a város kiváltságos helyzete, az iskolázottság korai fejlődése és az általános művelődés gyors ütemű előre haladása volt. Az írott paraszti költészet megszületése is szükségszerűen feltételezi a paraszti művelődésnek bizonyos haladottabb fokát, ennek pedig legtöbb esetben az iskola volt az elindítója. A XVIII. század vége felé már két iskola működött Kiskunhalason. A református iskola alapításának idejét nem ismerjük, de bizonyos, hogy mióta papja van az egyháznak /1632/, azóta iskolája is volt. Kezdetben a növendékeket maga a prédikátor tanította, később a debreceni kollégiumból 2-2 évre kiküldött rektorok irányították az iskolát. Ők tanították a nagyobb növendékeket, a kisebbeket pedig szintén a debreceni, kollégiumból hozott, Kecskemétről, Nagykőrösről meghívott vagy itt felnövekvő nagyobb diákok, a rhétorok oktatták, akik mint segédtanítók, praeceptorok látták el feladatukat és a rektor irányítása mellett maguk is tovább tanultak. Az iskolának mind az alsó osztályaiban, mind a továbbtanuló praeceptoroknak már gimnáziumnak megfelelő felső tagozatú csoportjában a tananyagot teljesen a debreceni kollégiumban kialakult módszerek szerint oktatták, sőt a tananyag maga is a debreceni kollégium tanítási anyagához igazodott. Az itt továbbtanuló és egyben már tanítással is foglalkozó nagyobb diákoknak a rektor a latin nyelvet is tanította. A halasi református iskolának ebbe a 8-10 tanulóból álló, alumnus iskolának is nevezett felső tagozatába a latin nyelv iránt fogékony, tehetségesebb paraszt fiúk is bekerülhettek, de a debreceni kollégium középső fokozatának négy alsó osztályait meghaladó tananyag elsajátítására már helyben nem volt lehetőség, a továbbtanulni szándékozó diákok a debreceni kollégiumba iratkoztak. Az alumnus iskola tehát eleinte négy osztályos kisgimnázium lehetett, 1754-től pedig már felső tagozattal is rendelkező hat osztályos nagygimnázium. így a halasi iskola az akkori református iskolarendszerbe beépülve a debreceni kollégium egyik igen jelentős partikulája lett. Az első rektor 1664-ben került Halasra, ettől az évtől számítják a gimnázium történetét is. 1792-ben megszűnt a rektorküldés rendszere, ettől kezdve állandó professzort tartott az egyház az iskola élén. Az alsó és felső tagozatot magába foglaló, iskola felsőbb rendelkezésekre 1820 körül 19
