Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Kiskun parasztverselők

vált szét hivatalosan elemi iskolára és gimnáziumra. Az elemi iskolát az egyház 1870- ben átadta a városnak. Ekkor a Tanács megszüntette a felekezeti iskolák további segélyezését. Az elemi iskolai oktatás ezzel végleg kikerült az egyház irányítása alól, de a gimnáziumot az egyház nagy erőfeszítések árán tovább fejlesztette, 8 osztályos főgimnáziummá alakította és 1892-ben hozzá méltó új épületben helyezte el.31

A római katolikus elemi iskola 1769-ben keletkezett. 1777-ben a növendékek száma 36. A szegény tanulók könyveit a város szerezte be. 1807-ben délelőtt a második osztályt, délután pedig az első osztályt tanította a tanító 3-3 órán keresztül. Ekkor a két osztályba 59 növendék járt. Több jel van arra, hogy az iskolában latint is tanítottak. A fiúk és lányok közös osztályát 1810-ben különítették el. A lányokat nem a tanító, hanem a kántor tanította. Az 1850-es években az önkényuralom parancsára az iskola német nyelvű tankönyveket használt. 1871-ben a fiúk részére két tantermet állított fel az egyház két tanítóval. A kis iskolában az első és második osztályt, a nagy iskolában pedig a harmadik-hatodik osztályt tanították. A lányok tanítását még mindig a kántor végezte egy személyben. A lányosztályhoz 1887-ben került először segédtanító, ettől kezdve a lányok is két tanteremben tanultak.32

A két iskola közül a református iskolának volt nagyobb szerepe a város kultúrális fejlődésében, valamint a parasztság szellemi felemelkedése ügyének szolgálatában. A halasi református iskola hatása kiterjedt az Alföld és Dunántúl déli részének művelődésére is. Az Alföld és a Dunántúl déli részén a XVIII. század második felében - eltekintve a működésében sokszor korlátozott pápai iskolától -, nem is volt más református gimnázium.33 1815-ben a még alsófokú osztályokat is magába foglaló intézménynek összesen 602 tanulója volt. 1823-ban a gimnázium tanulóinak a száma 80, ez a szám 1880-ra már 130-ra emelkedett.34

Az iskola a század vége felé nagy gondot fordított az iskolán kívüli népnevelés ügyére is. Annak az általános, kollégiumi szellemű deákos műveltségnek a kialakulásában, amellyel parasztköltőink alkotásaiban is igen gyakran találkozunk, nagy része volt az iskolának, amely a vidék kultúrális központjává tette a várost és hatóterületét a lakosságra is kiterjesztette. Az iskola több tízezer kötetet számláló könyvtára nyitva állott az egész település, így az érdeklődő, és tanulni vágyó parasztság előtt is. A város tudós papja, Szilády Áron állandó kapcsolatot tartott fenn a művelődni vágyó parasztokkal, több télen pedig a gimnázium tanári karának részvételével minden vasárnap délután tudományos ismeretterjesztő előadásokat tartottak a lakosság részére. Az előadások népszerűségére jellemző, hogy nemcsak a város, hanem a környező tanyavilág lakói is minden vasárnap zsúfolásig megtöltötték az előadó helyiséget.

Az általános művelődést segítették a XIX. század közepétől megalakuló közművelődési egyesületek. A Városi Tanács 1845-ben azt jelentette a Jászkun Kerületnek, hogy a városban alapszabályokkal rendelkező egyesület nincs, a Kaszinó és Polgári Olvasókör azonban ezidőben már fennállott. A Kaszinó a városháza emeletén volt, ahova jobb módú parasztok is eljártak újságot olvasni. A Polgári Olvasókörbe főképpen a város iparos és gazda polgárai tartották összejöveteleiket. A Halasi Gazdasági Egyesület 1875-ben keletkezett, de csak egy évig működött, majd 1902-ben Kiskunhalasi Gazdakör néven újjáalakult. Az 1876-tól működött Függetlenségi és 48- as Kör a századforduló idején a legnépszerűbb társadalmi, politikai fóruma volt a

20