Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)

Kiskun parasztverselők

parasztköltőről is. A szegény nép sorsát, hiábavaló küzdelmeit énekelte meg az alábbi fennmaradt két strófában:

Szöged város le van zárva, Kapuban az istorázsa. Fölkérdöznek, hogy mit visző, Nékik mönnyi pénzt fizető?!

Én itt nyócz pár ludat viszök, Nyóczvan karajczárt fizetők. Egy csirkéjér két karajczárt; Pajtás, nem iszunk pálinkát !28

Héti János Földesen született 1828-ban. A szabadságharcban honvéd volt, majd 10 évig huszárként szolgált Galíciában. Az 1866-67-es kolera járványról írott verse maradt fenn. 1895 után halt meg. Kolera-farsang című művét Karacs Zsigmond közli.29

Kulcsár Adorján ad hírt a Hódmezővásárhelyen 1854-ben született Kormány Péter paraszt költőről, aki 25 éves korában, 1879-ben írta meg nagy „szomorúságában” csaknem 600 sorból álló verses önéletrajzát. Eredeti kéziratát halála előtt megsemmisítette, de azt egyik rokona nem sokkal előbb, 1905 januárjában titokban lemásolta. Más müve nem maradt fenn.

Kormány Pétert sanyarú sorsa tette „költővé”, írja róla Kulcsár Adorján. Fiatal korában tanulni szeretett volna, de csak disznópásztor, később földmunkás lehetett. Házassága nem sikerült, felnőtt korára súlyos betegséget kapott. Sorsába belenyugodott, de élete végleg megkeseredett. Nem tudott, s már nem is akart kitörni sanyarú sorsának korlátáiból. Művében szomorúan, de mély öntudattal írta mások okulására rövid életének tanulságos történetét.

Amint egy este magánosán ültem,

És mély gondolatokba merültem, Gondolkoztam mélyen a múlandóságról, És a ránk jövendő sötét korszakáról.

És e gondolkozás nem hagyott pihenni, Az életnek kínjait kezdtem megismerni. Elébem fordultak eltűnt víg óráim,

És a már rámborult lombár bús napjaim.

Mily gyarló az ember ez árnyékvilágban, Változó a sorsa minden minutában. Elmúlik az ember szeme elől minden, Ami csak őneki kedves az életben.

17