Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Kiskun parasztverselők
Fót község, /Pest megye/ poétája volt Béres János. 1813-tól 1875-ig élt. Falujában jobban megbecsülték, mint Molnár Istvánt, első verses kísérletei után egyre hívogatták lakodalmakra, keresztelőkbe és egyéb családi ünnepélyekre. Ezekre az alkalmakra mindig új verseket írt. Később még Vörösmarty Fóti dalát is „kiegészítette” egy eléggé rosszul sikerült „Utánpótlás”-sal. Versei egy részét kinyomatta, mások lapokban jelentek meg, több pedig kéziratban maradt. Béres János románca című verse hírvers jellegű: Virág András lánya Szűz liliom szála, Rózsapiros ajkát Érintetlen őrzé, Mint „ne nyúlj hozzája”. Kis szívének része Pista volt kertésze, Szerette, gondozá, Amíg el nem vitte A háború vésze. A falu mezeje Virágokkal tele, Csak a szép lány hervad: „Oh ne késsél soká Bús lelkemnek fele!” Omlik a harctérre Pista piros vére... Hull a liliomszál Virág András lánya Bús sírja mélyére.23 Szeged vidékéről több parasztverselőt ismerünk. Czudar Mihály 1850 körül született. Előbb szolgalegény volt Szegeden, később Budapestre ment kocsisnak, majd mint huszár részt vett az 1878-i boszniai hadjáratban. Ezután sokat bolyongott az országban, míg végül Aradon telepedett meg. Öt kötet verset írt, amelyek között egyikben boszniai élményeit énekelte meg.26 Nyomtatásban két hosszabb ponyvairodalmi munkája jelent meg, ezek a históriás énekek típusába tartoznak.27 A szintén szegedi Sebők János nem nyomatta ki verseit, azokat csak a maga kedvére és tanyaszomszédai szórakoztatására írta. Katona Pál, a másik szegedi tanyai költő ha már négy oldalra való verset megírt, bement a városba, kinyomatta és két vagy négy „pénzért” árusította azokat. Emléküket Tömörkény István őrizte meg. Szintén ő adott hírt a Szeged környéki tanyavilágban „Öreg Mihály” néven emlegetett 16
