Jankó Ákos: Kiskun parasztverselők - Thorma János Múzeum könyvei 9. (Kiskunhalas, 2001)
Kiskun parasztverselők
jóízűen elsírdogáltak mellette. Vigasztaló vers című munkája a halottbúcsúztató székely papok és kántorok alkalmi költeményeire, siratóénekeire emlékeztet: Oh, ti kiket nagy bú, vagy fájdalom éré, Boruljatok a hű természet ölére! Oh, csak értenétek ti a természetet, Mennyi vigasztalót beszél az ti néktek! Oh, csak értenétek a virág beszédit, Fölélesztené az szívetek reményit! A virág azt mondja: én is elhervadtam, De a kikelettől új életet kaptam. Oh, csak értenétek, mit a patak cseveg, Fölhevülne belé megrendült szívetek! A patak azt mondja: jég boríta engem, De a napsugártól újra melegedtem. Oh, csak értenétek az éj tiszta fényét, Felderítné újra lelketek örömét! Az éj azt ragyogja: sötét elborítja, De a hajnal reá új fényét árasztja. Oh, csak értenétek, hogy csillag betűkkel Isten a kék égre mily szókat íra fel! Ki újra tavaszt küld, minden hervadásra; És új hajnalt virraszt sötét éjszakára. Ki felolvasztotta a kis patak jegét, Ki fényes csillaggal írta bé szépségét. Hogyha megértitek, mit a patak cseveg, O reá bízzátok minden keservetek. Hogyha megértitek természet beszédjét, Elmulasztja akkor szívetek keservét.17 Másik székely parasztverselő Péter András. 1815-ben született Szentistvánon. Egy télen járt iskolába, de írni, olvasni nem ott, hanem később otthon, a maga szorgalmából tanult meg. Élete sok szomorúsággal telt, többek között borvíz kereskedéssel és fa eladással foglalkozott. Gonddal, bánattal teli életét borús színekkel festi: De én csak szomorú verseket költöttem, Mert egész éltemet bánatban töltöttem; Az örömben részem a mennyi lehetett: Az csak egy betűt is nem érdemelhetett! 18 14
