Szűcs Károly: Lakatos Vince a fotográfus - Thorma János Múzeum könyvei 8. (Kiskunhalas, 2001)
Képek és szemelvények
parasztok, pásztorok 23-30. kép A tanya balladája A 'selyömparaszt' nevet azok a nagyobb, 200-300 holdas birtokosok kapták, akik immár megengedhetik maguknak az úri életmódot.... Legtöbbnek nem állandó lakóhelye a tanya. Városi, községi politikában hangadók, sőt egyes családok teljesen kisajátítják maguknak a vezetést. Birtokukon belterjes, haladó gazdálkodás folyik, mert a haladáshoz meg van az intelIigenciájukés igényesebb életük meg is kívánja a föld ésszerűbb kihasználását. A 'pantallós' paraszt a tanya társadalmának az a rétege, amelyből most már egyre több lesz. Ha jár az ember a kétvízközi tanyák világában, gyakran találkozik olyan 50-100 holdas gazdákkal, akik latin idézeteket tudnak mondani Horatiusból, vagy Vergiliusból. Kiderül szóbeszéd közben, hogy gazduram belekóstolt annak idején a gimnáziumi oskolába. Mert úgy volt, hogy a régi „úri Magyarország" csak azért tartott fenn gazdasági szakiskolákat, hogy az uradalmaknak intézőket, meg ispánokat adjon. De arra, hogy a saját földjén küszködő kisembernek is jusson valami a mindnyájunk nagyobb kenyerét jelentő gazdatudományból, nem gondolt senki a háború utánig. így aztán, ha a módosabb gazda nem akarta, hogy a fia „ne lögyön olyan sötétfejű”, kénytelen volta gyereket gimnáziumba adni. A latin műveltségre ítélt tanyai gyerek meg is volt az iskolában ősszel és télen. De tavasszal, amikor a lápon nyílik a gólyahír, a fecskék visszatérnek az istállóereszre, s meglevelesednek az örökké zúgó ezüstnyárfaerdők, akkor bizony már visszahúzza őket a tanya. Sok csak a második harmadik negyedik osztályig bírja és akkor visszatér az édes anyaföldhöz. (...) A kétvízközi gazdatársadalom zömét azonban a "rideg parasztok" teszik. Kis- és középbirtokosok ezek, az igazi "tősgyökös, kődökös, ködmönös, szömődökös" fajta. Már iskolás korukban is többet járnak a jószág, eke, borona után , mint amennyit a tudományért törik tollúkat. Földjét legtöbb maga műveli, de ha cselédet tart, úgy kezeli, mit a család tagját. A gazdálkodásban megmaradt az ükapja által kipróbált csapáson. A tanyája ma is úgy áll, ahogy az öregapja építette. Nem őtehet róla, hogy csak az utolsó évtized figyelt föl rá is. A gazdanépek utolsó osztályában hátul ballagnak az "egykutyás parasztok". Olyan párholdas törpebirtokosok ezek, akik vagy úgy vergődtek ki a napszámos, cselédsorból, vagy elaprózódott alattuk az ősi birtok. Akinek kevés a gyereke s jobb a földje, valahogy él. De azokban a zugokban, ahol még ma is végtelen sivár és konok a homok, az egykutyás paraszt semmivel sincsen előbb, mintvolta béres, vagy napszámos sorsban. (Árva népem. Stádium, Budapest 1940.14-15. o.) Egykutyás parasztok A századfordulón birtokossá lett homoki egykutyások zöme, még a harmincas évek derekán méltán mondogatta: fölöttünk még a dalos madár is sírva száll át. Az egykutyások csak vénebbek és nyomorultabbak lettek egy emberöltő alatt. (Virrasztók, 1972. film monológ.) Szegény gazdag lett újra a városok családjában a kincses Halas Halas legpontosabb adófizetői evilági életben mindig az "egykutyások" voltak. Azok a pár holdas homoki törpebirtokosok, akik inkább nem ettek, csak egyszer egy nap, de a novemberi negyedre pontosan befizették a porciót. Az ő küszöbjüket a végrehajtó ne koptassa! Elsüllyedtekvolna a szégyentől, ha ilyen 'gyalázat' éri őket. (Halasi Újság, 1942. január 23. 3.o.) 27
