Szűcs Károly: Lakatos Vince a fotográfus - Thorma János Múzeum könyvei 8. (Kiskunhalas, 2001)
Képek és szemelvények
képek és szemelvények táj és ember m . kép Szegény gazdag lett újra a városok családjában a kincses Kiskunhalas Halas határa 112.000 kataszteri hold. Kimondani is sok. Nagy-Magyarország hatodik legnagyobb kiterjedésű városa. És ezen az óriási területen fél évszázaddal ezelőtt, még mindössze 16-17 ezer lélek találta meg a mindennapi szűkös kenyerét. Mi volt ennek az oka? Az, hogy ezer esztendő alatt semmit sem tanultunk a római katonáktól, akik már a honfoglalás előtt példát mutattak, hogyan kell országot építeni. A római katona sohasem ült tétlenül a castrumokban. Ha háború volt, harcolt, ha béke volt, utakat épített. Kultúrát terjesztett és a gazdasági felvirágzásnak vetette meg az alapját. Ők már tudták, hogy az ország testében a vérkeringést biztosító artériák és vénák: az utak. Ahol az érrendszer nem jó, ott elsorvad, vagy ki sem fejlődik a test. így marad a Duna-Tisza közének óriás darabja és annak közepén Kiskunhalas hatalmas. Trianon után a messzi puszták, akácos és pálmajegenyés tanyák népe úgy érezte, hogy most talán elérkezett már az ő idejük is. Irtózatos, emberfeletti munka indult meg a barna homokok, ingoványos lápok, királydinnyés homokbuckák világában. A legsivárabb homok ezer és ezer holdján gyönyörű szőlők és gyümölcsösök támadtak. A kopár buckákat erdősítették. A vad homokot vetett takarmánnyal javították. A jószágtartás fellendült, baromfiak ezrei híztak, szaporodtak. És mindez eleinte még a nép kiírthatatlan életösztönének az eredménye volt. Értékesítésről, szervezésről, szakoktatásról, szakértő munkásról nem gondoskodott itt senki. így történt, hogy a halasi gazda már-már azon gondolkodott: nem volt-e jobb, amíg csak annyit termelt, amin a családot eltartotta? Mit éra nagy erőfeszítés, inuk szakadásáig végzett munka? Nem hízik az eredménytől senki más, csak a "legitim" kereskedelem, amely akkoron még gúnyos cikkeket íratott az "árkos egykékéről, majdnem az egész magyar sajtóban. A múlt évtized második felében aztán ide is elért az új szociális fülemelkedés szele, és annyit fejlődött Kiskunhalas, mint azelőtt évszázadig sem. Egyszerre lett jobb értékesítés, még nagyobb lendülettel folyt a hódítás a sivár homokon. Lett gazdasági szakiskola, kertmunkás- iskola, épültek kövesutak, épültek a kórházak, pusztai apaállat telepek, vasútállomás, állami borpince, szóval: lett egyszerre minden. Kisütött a nap a kiskunok szívében, és már ott tartottak, hogy kevélyen mondogatták: ha így megy, egy-kettőre sarkára lépünk Szegednek, Kecskemétnek. (Halasi Újság, 1942. január 23. 3. o.) 27
