Szűcs Károly: Lakatos Vince a fotográfus - Thorma János Múzeum könyvei 8. (Kiskunhalas, 2001)
Az újságíró mint fotográfus
seket támogatta. Medveczky Károly gazdasági főtanácsos, felelős szerkesztő mindezt anekdo- tázó hangnemben, a pozitív példákat bemutató visszatekintésekkel és piaci információk-kal, valamint a gazdálkodás gyakorlati tanácsainak közlésével valósította megTágabb horizontra tekint Lakatos, amikor 1934 májusában a lap szerkesztője lesz. Riportjaiban, történeti tárgyú cikkeiben az anekdotikus elemek túlsúlyát felváltja a szociografikus szemlélet, bár változatlanul fontosnak tartja a helyi, kiskunsági értékek lokálpatrióta hangsúlyozását. Minden esetben keresi az okokat, és a problémák nyílt kimondásával egyidőben nem feled- kezi k meg a megoldásokra tett javaslatokról sem. A harmincas évek elején a szegényparaszti élet körülményeinek leírása, a megoldatlan problémák feltárása, dokumentálása össztársadalmi szinten több érdekcsoportot összekapcsolt. A feltáró munka döntő hányadát a szociográfia - és a fotografikus dokumentálás - végezte el. Ezt a felfogást képviselte a Lakatos irányításával megjelenő Halasi Hírlap is. Lakatos tényfeltáró riportjaiban - a korábbi szerkesztői felfogástól eltérően - nemcsak a példamutató gazdálkodókat, a parasztpolgárokat mutatja be az újság hasábjain nem elhallgatva, hogy azok sikerében emberfeletti munkabírásuk és szerencséjük is szerepet játszott-, hanem a világtól elzárt homoki tanyákon, földbevájt kunyhókban élő, magukra hagyott szegényeket, a mostoha körülmények között iskolába járó és istállókban tanuló és tanító pusztai kisdiákokat és tanítókat is. De nem kezeli agrárproletárokként a legszegényebbeket, a mezőgazdasági bérmunkásokat sem, ugyanis a kiskunsági régióban még az idénymunkások többsége is föld- és ál lat tulajdonos, azaz Lakatos kifejezésével élve - „egykutyás” paraszt. Lakatos élethelyzetéből adódik, hogy irodalmi, szociográfusi élményanyagára mint a terepre hivatalból kijáró városházi alkalmazott és mint hírlapíró tesz szert. Alaphelyzete a hírlapíróé és hozzá kapcsolódva a riportokat dokumentáló fényképészé. Az így szerzett ismereteket, tapasztalatokat nagyszerűen hasznosítja majd a negyvenes évek első felében megjelenő, szociális ihletettségű irodalmi műveiben. Az újságokban napvilágot látott szocio- riportjai több bekezdését később szó szerint beépíti novelláiba (elsősorban az Árva népem, Egykutyások, Hatrongyos című kötetekbe).4 Lakatos Vince ebben az időszakban írónak készül; alkotói felfogása kezdetben a szociografikus riportokban reprezentálódik. Ezek az írások a kiskunhalasi és budapesti heti- és napilapokban jelennek meg, de ezek a cikkek nem egy esetben irodalmi ambíciókkal készülnek. Ezeket a szocio-riportokat egészítik ki a fényképek. Lakatos abban a évtizedben, amikor fényképeit készíti, művészi céljai értelmében elsősorban literátornakésszociográfusnaktekinti magát. A Halasi Hírlapban az első fotográfiák 1934-ben jelennek meg, Lakatos Vince szerkesztővé történt kinevezése után. Ekkor még a ritkán felbukkanó újságképek pusztán néhány helyi politikus és kiválóság arcvonásait rögzítették. Feltételezhető, hogy valamelyik halasi műtermi fotográfus készítette őket. Lakatos kezdetben együttműködött Magyar Kálmán drogéristával is, aki már 1926 óta aktívan fényképezett, és maga hívta elő, kontaktolta saját felvételeit.' Egy visszaemlékezés szerint Lakatos néhány szocio-riportjához együtt készítettek fényképeket.6 Valószínűleg Magyar Kálmán tanította Lakatost a fényképezés alapjaira, olyannyira, hogy Lakatos 1935-ben megvásárolta élete első - és utolsó - professzionális fényképezőgépét, egy 6 x 9 cm-es negatívra dolgozó Makinát. Lakatos ezt követően, az 1935-42 közötti hét évben készítette azokat a felvételeket, amik közül ma mintegy nyolcszáznak a negatívja az özvegy, illetve Lakatos Vince fia, az operatőr Lakatos Iván és felesége Inkey Alice fotóművész tulajdonában fennmaradt. Az 1938-ig elkészült felvételek laboránsa a drogérista Magyar Kálmán volt. 76
