Szűcs Károly: Lakatos Vince a fotográfus - Thorma János Múzeum könyvei 8. (Kiskunhalas, 2001)
Életrajzi szemelvények
életrajzi szemelvények Virrasztók Az őrház padlásföljárójáról a város messzi tornyait néztem, és az őszi szél zúgásában arról ábrándoztam, hogy ha felnövök, tán aranygalléros forgalmista is lehetek. (Virrasztók, 1972. film monológja a „Halasi tanyák” megállónál.) Kanászhiány és kultúra A nagyháború vége felé , amikor híre szaladt, hogy a bakterék fiát meg beadják ám a diákoskolába. Na, iszonyatosan fel volt háborodva azegész Felsőszállás.- Inkább kitaposni a belit a kölöknek, mint urat nevelni belőle! - tanácsolta bölcsen az egyik szomszédasszony, kinek azóta három jegyző, meg két tanító unokája van.- Már pedig - mondogatták mások apámnak - több haszon lönne a gyerökbül, ha odaállítaná, szomszéd, a disznók mellé. Nagy pénz most a jószág. Arra való a gyerök, hogy az embörvalami hasznát isvögye. Varnyúnakvarnyú a fia. Mirevalóaz: urat nevelni... De akkor már nagyon megkötötte magát az én drága jó édesanyám s az öreg bakter is belenyugodott: ördög utána, mintáz Illés Matyi garasának. Ha már az anyja is így ráadta magát... (Árva népem, Stúdium Budapest 1942.174-175.0.) Az én hajdani bíróságom Abban az iskolában, ahol magamfajta tanyai bórembukkok fejébe csöpögtették a tudományt, éppen olyan áldott jó fűtőberendezés volt, mint amikkel a házigondnokok bosz- szantják mostanság halálra a lakósorsra kárhoztatott pesti polgárságot. Csak az különbség, hogy azzal a billegőslábú , repedt vaskályhával nem akarta senki megtakarítani a fűtenivalót. Annak az ártatlannak igaza volt, s nem hárította a maga bűnét a 'magyar szénre’ hanem gerincesen megvallotta. Megmondta áperte, hogy beléje ugyan rakhatnak poroszszenet, gázkokszot, árvatőzeget, de akár 100-as bankókat is, ő ugyan már nem ád többet ennek a világnak meleget, csak füstöt. Eleget szolgált már Lipót császár ideje óta a városházán, ahonnan kimustrálták vagy 20 esztendővel ezelőtt, amikor az első parlagi tanító gyökeret vert a pusztán. Viszont ami azt illeti, a városi uraknak is igazuk volt, amikor azt mondták:-Jó lösz a kályha oda! Van az még kályhának olyan, mint az oskola oskolának... így ám. S nyomon beszélek csakugyan, mert az iskolát is csak a benne folyó kultúrmisszió miatt tisztelték a népek iskolának. Különben tudta azt minden kuckóporos gyerek, hogy csak istálló a jámbor. Tavaszi vizsgáiul Dömötörig a Lajos gazda lovai ropogtatták benne az abrakot, csak télen magasztosul át iskolává egy kis meszelés, tapasztás után. Hát ilyen iskolába öntötték a mi fejünkbe a tudományt. No, nem éppen tölcsérrel, csak úgy apránként, csöpögtetve. A nagygazdák közmivelődési elvei szerint: 12
