Szűcs Károly: Lakatos Vince a fotográfus - Thorma János Múzeum könyvei 8. (Kiskunhalas, 2001)
Képek és szemelvények
az iskolába s déli csöngetéskor anyuska, vagy a német frajta várja a kapuban. Ezek a kócos, rongyos, mezítlábos kis magyarok hideg őszi esőben, zimankós télben néha öt-hat kilométerről törtetek el z iskolához s naponta keservesen megszenvednek az írás és olvasás szerény kis tudományáért. Kísérőjük pedig egy-egy bunkós, hatalmas koronafa-bot. Hajnali szürkületben, esti ködben csak ez védelmezi őket a tanyák közt kóborló ebektől. S a tanyai gyermek mégis repesve várja ezt a nagy napot. Mert neki a nyár nem volt vidám játék és pihenés. Nem vitték nyaralni vidékre, Balatonra, sok boldog és meseszerű gyermek- zsúrra. Nem játszhatott önfeledten és gondatlanul a kis pajtások hangos seregével. Ellenben ott volt mindenütt, ahol a maga parányi erejével belesegíthetett a nagyok küzdelmébe. (Esti Újság, 1936. szept.17. 5.0.) Vizsgáznak a tanyai gyerekek Füzes-pusztán az iskola eperfás udvarán folyik a vizsga. Amíg a gyerekek halk zsongással várakoznak a kitelepített padokban, a dűlőutakon a szülők gyülekeznek. A nagy dologidőben is időt szakítanak rá, hogy meghallgassák, milyen okos dolgokat tanult Jánoska, Pétörke, Etelka, Juliska. S elmesélik az öregek, hogy bizony nagyot lépett előre a világa kinti tartományban.-Az én időmben - meséli Lehőcz Béni gunyhókulcs orrú öreg kun -, még parlagi tanítók vótak. Suszterbül, ácsbul, pékbül ved lőttek oskolamestörré; magiksé igön tuttak többet az írás óvasásnál. Bizony, bizony, nagyot lépett előre a világ. A lombos fák alatt Regős József tanító úr, mega városi vizsgabiztos urak várják mára nebulóit. Pattognaka kérdésekés feleleteksíme csodálkozva látjuk, hogy a kun puszták messzi vadonában immár örvendetes valóság a legmodernebb népiskolai oktatás. (Függetlenség, 1938. június 8.) És a jövendő A tanyai gyereknek mégis nagy öröm az iskolába-járás. Mert a gaztetős kis tanyákban, ahol a törzs magyarság vívja a kenyérért folyó, nagy, kemény csatát, az apróságoknak is be kell a csatasorba állni. A tanyai gyereknek nincs vakációja. Nincs pihenés, nincs szórakozás, nincs boldog és önfeledt játék, csak munka, robot és kötelesség.-Oszt szeretsz-e iskolába járni, Mátyás?-kérdem az ifjabb Modok gazdától.-Már hogyne! Jobb itt, minta marhák után járni. (...) Az álláshajszolás esztendei után duzzadó ambícióval vágnak neki a tanyának a fiatal tanítók. Csupasz fal, hideg tűzhely fogadja őket a tanítói lakban. Hetekig szalonnán, tejen, túrón, tojáson tengődik a nőtlen tanító. Aztán a gyomra ráveszi, hogy szétnézzen a tanyák között. Ha akad tanya, ahol vállalják a koszt adását, azt hamar meg is lehet unni. Egyoldalú, egyszerű nagyon a tanyai étkezés. Meg kell tehát nősülni. Ez könnyen is megy, különösen ott, ahol a közoktatásügyi minisztérium is segít. Ha nőtlen fiatalembert és hajadon tanítónőt helyeznek egy iskolához. (...) Legborzalmasabb mégis azoknak a fiatal városi lányoknak, akiket a hivatás ide kiparancsol. Magányosan, tanyától, emberektől távol a poklok borzalmát élik át, amikor az éjszakában a puszták vijjogó szele rázza az ablakot, mennydörög az ég és őrülten cikáz a villám.-A halasi határban minden tanító 150-200 előadást, beszédet tart egy télen a népművelés során. Éjfélig is eltelik az idő a műkedvelőkkel, népműveléssel. Közigazgatást is végeznek. Ők 25
