Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)

Péter Ferenc: Családkönyv a nemes kiséri Péter családról

Napam Asszony Ns Sárközy ’Susánna Asszony és a Feleségem Testvérje Tóth István Úr igen pompás és költséges kézfogót adtak. Jelen voltak azon a többek között akkori T. Pesth Várm. Feő Szolgabíró, ’s azután sok ideig V. Ispány, most pedig a Mélt: Klyi Tábla Vice Judex Curid, ’s egyszersmind Klyi Tanátsos Latzkovits György Úr Eő Nagysága több Vgyebéli Magistri. Tiszt Urakkal, a Napam Asszony Testvérjei Néh: Idősbb, és Ifjabb Sárközy János Urak egész Házok Népével, úgy Néh: Idősbb Sárközy Pál Úr minden gyermekeivel, ’s az egész számos, és szélessen kiterjedő atyafiság.

Az én bold. Testvérem többnyire minden dolgaiba igen tüzes és nyughatatlan Ember lévén, aminek neki igyekedett, azt tűzzel-vassal igyekezett hirtelen végbevinni, ’s többnyire meg szokta bánni. Éppen így járt az én Házasításommal is. Az ő pozdorja forma tüze hirtelen lángot vévén, ugyan hirtelen is elaludt; Eő nékem tsakhogy az ő kívánsága szerént házasodjam, mindent ígért, a Feleségemhez is igen nagy Indulatját mutatta; de már a Kézfogókor mindezeknek vége volt. A fellyebb megjegyzett Jegypénzen kívül addig míg Jegybejártunk, a Feleségemnek a szokás szerént sem eggy Frt sem valami Ruhát, féketőt vagy tsak eggy pár tzipöt sem adott, hanem azokat annyira mennyire a szegény bold. Édesanyám pótolta ki a magáéból, de magamnak is ezenn alkalmatosságra tsak eggy tisztességessebb Ruhát sem tsináltatott, sőt betsületessebb Lakodalmat sem akart tenni, amelyeket én is látván, ’s tapasztalván, bár ha a Feleségemhez igazi Hűséggel viseltettem is, ebbéli tselekedetemet igen nagyon megbántam, és azon sokat szomorkodván, ha lehetett volna örömest megváltoztattam volna. Mi adhatott erre okot bold. Testvéremnek bizonyossan nem tudom, azt azomban mint bizonyost mondhatom, hogy ötét egyenessen a maga privat Interessentiája, ’s előre való nézése vitte az én ekképpen lett megházasításomra; ugyanis az én Feleségem igen Ifjú Leánykorába a köszvényben sokat nyomorogván, Bold. Édesannya Asszony mindenfelé hordozta gyógyíttani, ’s a legkeményebb Curákat kellett néki kiállani. Ennélfogva a Bold. Testvéremnek valaki azt verte fejébe, hogy az én Feleségemnek Gyermeke soha sem lészen. &. &. Ezenkívül a Feleségeink is Testvérek lévén, ennélfogva állandó és békességes eggyüttlakást reményihetünk magunknak, de mind a két rendbeli képzelődéseibe igen nagyon megtsalódott, mert az Úristen minket Gyermekekkel is megáldott, azomban amint majd következik jó eleve elidegenedvén egymástól, eggyütt sem soká lakhattunk. A Mi egybe eskettetésünk, amellyet Ketskeméten mindkét részről igen Számos Úri Atyafiság és Vendégek előtt most is élő Nagytiszteletű Pőböl Gáspár Esperes Úr vitt végbe, 28- 7bris 1779. Esztdbe esett meg; még aznap Halasra hazajöttünk. A Testvérem betsülletes és Jó Lakodalmat tett, amellyen számos Úriemberek, Katona és Magistratualis Tiszturak voltak jelen, .eljött másnap fellyül említett Lövey László Úr is Ifjabb Sárközy János Úrral, T. Pesth Vgye Táblabírájával, ’s felette nagy kedvek volt. Ezek ekképpen végbemenvén, mindjárt eggy vagy 2 Hét múlva következett akkor Ltth ’s Feő Kapitány Almásy Ignátz Úrnak Eő Nagyságának az Édesattya Ura, Néh: Emeritus feő Kapitány Idősbb Almasy Pál Úr Eő Nagysága, mint Ltth ’s Comissarius által J. Berénybe végbevitetett pompás Instellatiója; erre minthogy a Kis Kunságnak is közel 100 Legényt kellett küldeni, oda én is Alhadnagyi rangal elmentem, és amidőn a pompás bejövetel megesett, a Comissarius és Újj Feő Kapitány Urak Eő Nagyságok Hintajok mellé rendeltettem.

Ugyanezenn Esztendőben 1a 9— a Halasi Ns Tanáts által Perceptori Hivatallal meg- kínáltattam; de illy hamar nem akarván magamat a Hivatallal lekötelezni, azt fel nem vállaltam.

Mi mind magunk mind Hitveseink Testvérek lévén, amidőn azt gondoltuk, hogy mi békességgel és Atyafiságos eggyetértéssel sokáig fogunk eggyütt lakni; ezenn reményégünkbe leginkább megtsalattattunk. Ugyanis, amint fellyebb is elöl hozódott, én tsak 3. Esztendős és eggynehány Hónapos voltam, amikor az Édesatyánk meghalálozott, engemet tehát az Édesanyám és a Testvérem neveltek fel. A Testvérem bár ha kitettsző nagy gorombasággal és rendkívül való keménységgel nem bánt is velem; de én semmivel szabad nem lévén mindenekben az ő akaratját kellett tselekednem akár tettszett az magamnak, akár nem, ’s eggyszóval egész Inassá váltam, sőt sokszor olly dolgokra is reáhajtott, amellyek éppen illetlenek voltak, ’s mások is megszóltak érette. Ezek gyermekkoromba még mind elmehettek, de már Pestről lett Hazajövetelem, sőt Házasságom után is mind magammal, mind a Feleségemmel így kívánt bánni; amellyet én is, mint aki másképp

24