Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)
Péter Ferenc: Családkönyv a nemes kiséri Péter családról
Ez eggy igen szép deli termetű, fehér, piros, és bátor Asszony volt, és minden Leánytestvérjei között legformássabb. Sajnálni lehet, hogy illy Ifjú korába meghalálozott, semmi gyermeke nem maradt, nem is volt. Ekképpen leírván, mind Néh: Jó Emlékezetű Eleimnek, ’s azoknak Collateralis Atyafiainak, ’s maradékinak, úgy Néh: Jó Szüléimnek, ’s Testvérjeimnek, ’s azoknak maradékjaiknak rövid Eleteket; már mostan tzélomhoz képpest következik a magam élete leírása, amennyire tsak Eszembe juthat, és Jegyzéseimből kitapogathattam. Hatodik, és legutolsó életben maradt Gyermekek Néh: Jó Emlékezetű Szüléimnek voltam hát én Péter Ferentz. Születtem itt Halasonn 1757-ben Júliusnak 30-ik napján, bár ha a Matriculába 5- ik Aug. vagyon feltéve, de az tsak a megkereszteltetésemnek napja. Néh: Jó Édesatyám ekkor minteggy 50 Néh: Jó Édesanyám pedig minteggy 40 Esztendősök voltak. Utolsó és Öregségének azomban második Fijú Gyermeke lévén Néh: Édesatyámnak, amint Néh: Édesanyámtól, úgy másoktól is gyakran hallottam, az én születésemen igen nagyon örült, megkereszteltetésem alkalmatosságával nagy vendégséget adott. Itt hát nem telt be, hogy az ollyan Gyermek, amellynek nagy Keresztelőt tesznek leginkább idejének előtte meg szokott halni:/ azomban engemet mint Öregségének flját tarka ruhába járatott; de amint fellyebb láthatni 1760-ban meghalván, az én felneveltetésemet Néh: Édesanyámra és Testvérbátyám Uramra bízta. Meg is felelt kivált bold. Testvérem az Édesatyám ezen kívánságának, amellyet én mindenek előtt eránta tartozó háládatossággal megesmertem, sőt míg élek áldom a Hamvait is, hogy engemet bár ha magaméból ugyan, de mégis szorgalmatossan taníttatott, mert egyedül annak köszönöm az én állapotomat amibe most Isten kegyelméből vagyok. Abban azomban már mostan a posterisri hibázott, hogy még magamnak tanulni kedvem lévén, és az akkori Időkhöz képpest Prókátorságra felesküdni szándékozván, azt velem bizonyos, magának is kedvezni kívánó okokra való nézve félbe szakasztatta és engemet idejébben megházasított, mint kellett volna. Amelly gondolatja, ’s előre való tzélja, azomban el nem sült. Elérvén hát azt az időt, hogy oskolába mennjek, oda feladattam 1761-ben akkori idevaló Rector ’s idővel Sógorommá lett fellyül is említett Tiszt: Zsoldos János Úr keze alá, aki a taníttásban igen okos, és értelmes Ember lévén, elsőben mint okos gyermeket, tsak jádzással tanított, ’s szoktatott az oskolába. Magamhoz hasonló pajtássaim voltak Néh: Districtualis Kapitány Herpai Mihály Úr fijai Mihály és Sándor, úgy Néh: Ord: Nótárius Taxoni István Úr Fija József, és a szomszédunkba lakott Hajós Mihály akik már régen mind megholtak. Azután volt Rectorom Burján István Úr, de ettől igen keveset tanultam, ezt követték Tiszt: Pólya János Úr, idővel Felső Baranyai Esperes és Hollódi Ádám Úr, azután Pátkai Prédikátor már ezek jobban tanítottak, ezeket követte most is élő Nagy Dorogi Prédikátor, ’s egyszersmind Tóinai Esperes Nagytiszt: Komady Nagy Mihály Úr, aki már igen jól tanított, ’s az vetette meg tanulásomnak fundamentomát. Ennek idejében itt Halasonn 1772 30-a Márti. Deákká lettem, ’s az oskolai törvényeinek nevemet aláírtam, benn laktam az oskolába a szorgalmatossabb tanulás végett; de onnét hazulról hozta fel az ételemet Szabó Dániel nevezetű Inasotskám /:akit 20 Esztendeig tartottam házamnál:/ és semmi Beneficiumába nem részesültem. Ekképpen így Esztendőt, és 3 Hónapot eltöltvén 1773 in Junio elvitt Bold. Testvérem a Német nyelv, úgy más bővebb Tudományok megtanulása, és jobban lejendő kipallérozodásom végett Sopronba, az ott lévő nevezetes virágzó Evangelicum Gymnasiumba; ahol elsőben tanultam mint Orator és Logicus Néh: Nagy Tudományú nagy Historicus, nagy Statista, eggyszóval igen derék és Híres Professor, vagy ott még akkor neveztetni szokott Corrector Tiszt: Vie toris - Jonathán Úr keze alatt. Hogy Hazám Történeteit, szokásait, ’s Törvényeit tudom, ’s annak tanulására azólta mindenkor különös hajlandóságom és kedvem volt, ez a Jó Úr szerzetté bennem, és hogy eggy keveset a Világba is széllyel tudok nézni, egyedül ennek az Úrnak hathatós Tanításának köszönöm, ő vetette meg mindazoknak bennem fundamentomát. Elvitt magával Sopronba laktomba Bétsbe is Tisztapataki nevezetű Pajtásommal, megnéztünk ott mindent amit lehetett, úgy Német Újjhelyt, és Bádent is, de a mi költségünkön. Ezen Derék Úrnak keze alól Esztendő múlva által mentem az úgynevezett Primariusok közzé, akkori igen kegyes és méjj Tudományú Rector Tiszt: Farkas Ádám Úr keze alá, akinek keze alatt 2 Esztendőket töltöttem el; de nem olly nagy Előmenetellel, mint Vietoris 20
