Szakál Aurél (szerk.): Péter család - Thorma János Múzeum könyvei 5. (Kiskunhalas, 2000)

Ferró Róza: Családfa a nemes kiséri Péter családról

mintegy három holdas kertben fekvő, hatszobás U-alaku kúria ma is áll. Abban az időben folyosója nyitott volt, s csak a két szélén üveges, melyet „tivoli”-nak neveztek. Ennek a háznak falába illesztették be később Szász Károly ref. püspök emléktábláját. Bibó Károly 1831-43-ig szülővárosát aljegyző gyanánt szolgálta. Birtokomban levő jegyzőkönyve szerint aljegyzői fizetése 1831-ben: 187 v.frt. 30 kr., 45 véka tisztabúza, 22 és fél véka árpa, 6 öl lágyfa, 36 frt. értékű vaj: deputátus diurnumokkal összesen 503 frt. 30 kr. 1843-44-ben Halas város első aljegyzője lett, majd ugyanezen évben felkerült Pestre a nádori ítélőtáblához, mint bíró. Itt tartózkodott a nádorság és nádori tábla megszűnéséig. A 48-as kormány Bibó Károly óhajtását, hogy a hétszemélyes táblához nevezetessék ki, a jászkun-kerületek részéről nem teljesítvén, nehezteléssel szívében vonult vissza 1849-ben Halasra, hol ügyvédi praxist kezdett, sőt némi vonakodás után zárgondnoki hivatalt is vállalt. Noha két fia is résztvett a szabadságharcban, mégis 1850-ben kinevezték Jászberénybe jászkunkerületi kapitánnyá, mely állását 1854-ben Kunszentmiklós székhellyel a kiskunkerületi kapitánysággal cserélte fel, hogy szülőhelyéhez közelebb legyen. Kunszentmiklós város történetírója így ír róla: „Ritka becsületes, daliás magyar ember, jószívű, leereszkedő, közvetlen és természetes. Mikor felszólították, hogy a hivatalos könyveket ezután németül vezessék, visszairt, hogy nem tud németül. Mire minden maradt a régiben.” Bibó Károly kezében még a bírói és közigazgatási hatáskör egyesült. Mikor 1861-ben állásától megvált az elsőre Szuper Józsefet, a másodikra Aczél Lajost nevezték ki. Ekkor Halasra költözvén, kunszentmiklósi lakóházában helyezték el a kaszinót és a városi takarékpénztárat. Egész életében foglalkozott mezei gazdálkodással, hogy azonban mi volt atyai öröksége, s mi a saját szerzeménye, nem sikerült megállapítanom. 1830-51 -ig vezetett jegyzőkönyvéből látható, hogy a halasi 1830- ban kisteleki pusztán levő tanyájára kertészt fogad, kinek kötelessége az is, hogy a kocsisnak, béresnek segítsen. 1831 -ben ugyanott 18 öl hosszú és 4 öl széles marhaistállót építtet, lakóházat, pincét, aklot, kutat. Későbbi időben fehértói tanyájáról történik említés. 1833-ban gulyára 56 drb. marhát veret ki, míg a tanyán a fejő gulyás kezén 27 darabot hagyott. 1835-ben ez utóbbinál 60 darabot. Eleinte Gedeon öccsének birtokát is kezeli, majd anyjok halála után megosztoznak s öccse úgy látszik, eladta a maga részét. Bibó Károlynak számadó juhásza kezén 4-500 drb. birkája volt. Számadáskönyvéből kitűnik, hogy rendszerint 1-2 kocsist, 2 bérest, 2 gulyást, 2 juhászt, 2 kapást, 1 kanászt, 1 aratót, 1 mindenes betyárt (így hívták a siheder mindeneseket) alkalmazott. 1831-ben hintót csináltatott 75 v. frt-on. Belsőháztartásában 3 szolgáló 1-2 dajka, 1843 óta 1 főzőszolgáló (későbbi néven szakácsnő), s 1 belső leány szolgált. Bibó Károly hagyatékáról egy vörös ceruzával irt számadás maradt reánk. Eszerint 54 kát. hold szántóföld 3880 frt. értékben, 20 és fél kát. hold rét 1540 frt. értékben, 55 és fél kát. hold legelő 2220 frt., gazdasági épületek a tanyán 2000 frt., a városi legelő 2000 frt., lakóház 1600 frt. Ezen osztozott őt túlélő négy gyermeke. Bibó Károly nemcsak művelt, hanem jóhumorú, rendkívüli vonzó egyéniség volt. Deli termetű, szép ember, jellegzetes magyar arc. Szépségéről, kelleméről, melyet gyermekei egytől- egyig örököltek, sok jóízű anekdota maradt korunkra. A következő tréfás rigmus is, mely Halas három nevezetes fiáról: id. Zseni Istvánról, Gózon Lajosról és Bibó Károlyról szól: Frissen frissen Zsenisesen / Lassan lassan Gózonosan / Csinosan Bibósan.

Bibó Károlyról három arckép maradt a család birtokában. Egyik a múlt század 30-as éveiből való medalion-kép, rajta a sötétbarna fürtös, erős barna bajuszú, barna szemű férfi, világoskék aranyzsinóros dolmányban. (A jászkun kerületek színe). Másik az 50-es évekből való. Ugyancsak borotvált állú, de már őszülő hajú és bajuszú férfi, aranysujtásos kunkapitányi magyar ruhában. A harmadik kép fénykép, a házaspárt a 60-as évek végén ábrázolja. Az öreg úrnak fehér körszakálla van, rajta fekete selyem attila. Feleségén fekete selyem ruha és mente, csipkés fehér zsebkendővel kezében. Bibó Károly 1870. febr. 9-én halt meg Halason, akkor 1347. sz., házában agyszélhűdésben: felesége Péter Zsuzsánna 1873. márc. 18-án követte az anyakönyv szerint tüdővérdagban (valójában vízibetegség, szervi szívbaj következménye). Két méternél magasabb fehér márvány sírköveik a halasi temetőben állnak, de mivel azt a temetőrészt kiürítették, csontjaikat exhumálták és sírköveikkel együtt átszállították az 1908-ban épített - nagy, 22 x 9 méteres 20 fülkés - sírboltba. E sírbolt négyméteres kövén a családi címer alatt ez olvasható: „A

162