Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Régészet - Gallina Zsolt: Árpád-kori és középkori templomok Kiskunhalas környékén
Árpád-kori és középkori templomok Kiskunhalas környékén 87 újabb homokréteg került elő. Feltételezhető, hogy a dombot mesterségesen feltöltöttek, ami lehet korabeli, de elképzelhető, hogy ősi kurgánra épült a templom.7 A templomot sírok vehették körül, erre számos szétszórt embercsont utalt. Sír helyezkedhetett el a Ny-i zárófal mellett, attól 2 méterre К-re. Egy sírt az apszisba futó, DK-ről jövő árok dúlhatott szét. Az É-i alapozóárok és a 2. sír azt metsző árka metszésénél emberi hosszúcsontok kerültek elő. A templom belsejében, illetve körülötte 13 sírt bontottunk ki. A 13. sír fölötti bolygatott humuszrétegben egy I. Lajos dénárt találtunk. A templomtól kívül eső részeken feltehetően nagy temető (cinterem) helyezkedett el. A templom területéről kevés 13-15. századi edénytöredék, bekarcolt vonaldíszítésű vékony falú, fehér kerámia, nagy mennyiségű réti mészkő- és kevés téglatöredék került napvilágra. Értékelés A templom ÉK-DNy-i irányú (1Г-4Г) volt.8 A templom teljes külső hosszúsága: 10,5-10,6 m, teljes külső szélessége: 6,2-6,4 m, hajójának külső hossza: 7,5 m volt. A templom teljes belső hossza: 8,4 m, belső hajóhosszúsága: 5,4-5,6 m, belső hajószélessége: 3,9-4,1 m volt. A templom apszisának külső szélessége: 4,8 m, belső szélessége: 3,2 m volt. Alapozóárka (falszélessége) a Ny-i falnál 110- 120 cm, az apszisnál 60-80 cm volt. A templom hajójának belső tere: kb. 22 m2 volt. Ez alapján a templom befogadóképessége 35-40 fő volt. Ebből következtethetnénk a környező falu/falvak népességére. Azonban a templomok befogadóképességénél egyes esetekben feltételezik, hogy a templomban csak a falu előkelőségei voltak, s a falu lakói a templomon kívül vettek részt a szertartáson (GUZSIK 1979/b. 169.). A templom szentélye félköríves megoldású volt.9 Ny-on sarokpillérek erősítették a templomot. A falat későbbi gödrökkel és falkutató árkokkal kibányászták, alapozóárkának kisebb szakasza maradt meg Ny-on és a szentély középső részén. Alapozását meszeshabarcsba rakott kisebb-nagyobb méretű réti mészkövek képezték. A templomot téglából, illetve réti mészkő/tégla vegyesfallal építhették.10 7 Hasonló eset fordult elő Nagykáta-Kenderhalom templomának feltárásánál (TARI 1991. 395-398.) s Érdekes, hogy a Cegléd környéki templomok többsége is ÉK-DNy-i irányú volt. A templom tájolásából következtetni lehet a templom védőszentjére (ERDEI-KOVÁCS 1964. 212-218., GUZSIK 1975. 91-104., GUZSIK 1979/b. 163-202.), ennek irányát ugyanis a védőszent neve napjának kelet-nyugatpontjához igazították (TARI 1991. 391-394.). 9 Cegléd környékén több félköríves szentélyű középkori templom is előkerült: Cegléd-Madarászhalom, Csemő-Hosszúdűlő, Cegléd-Örgeszőlő, Cegléd-Nyúlfülehalom, Nagykőrős-Gurmannhalom, Nagykőrös- Középgó-gány, Nagykőrös-Boldogasszonyhalom (TOPÁL 1972. 53-77., TARI 1987. 115-120., BALANYI 1989. 57-77). Hasonlóan nagy számban ismert ilyen szentélyű templom Gyula környékén: Enrdöd, Peterd, Kamut 120., Békés 7., Békéscsaba 78., Kardoskút II., Csabacsüd I-II., Telekgerendás 8. lelőhely I-II. periódus (SZATMÁRI 1996. 68.). 10 Hasonló alapozású templom került elő Fövenyesen (III. periódus) és Szeregyházán. A szintén EK-DNy-i tájolású, de egyenes szentélyzáródású templom esetében az alapozási árkok szélessége gyakorlatilag megegyezett az általunk feltárt temploméval (SZATMÁRI 1996. 14-22.).
