Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Művészet - Szűcs Károly: Lakatos Vince fotográfiai életműve
468 Szűcs Károly nüleg 1929 elején abba kellett hagynia tanulmányait. Visszaköltözött Halasra a szüleihez és munkát vállalt. A közeledő világválság idején azonban ez nem volt egyszerű feladat. „Ha nem dicsekedtem volna még vele: voltam én végrehajtó is a boldogabb világban. Erre a nemes mesterségre abban az időben fanyalodtam, amikor még a nagy- ternónál (sic!) is többet ért, ha az ember dupla diplomával bejuthatott valahová szellemi ínségmunkásnak. Hosszú esztendők keserves küzdelmeit vívtuk akkoriban egy-egy díjnoki fazék elérhetetlennek látszó vágyálmáért. Hét sovány esztendőn át magam is végigpróbáltam mindent. Pályáztam postásnak, vasutasnak, rendőrnek, villamoskalauznak, egyetemi altisztnek, börtönőmek, sőt még - de igazán ám - temető-csősznek is. Hol az volt a baj, hogy kevés a képesítésem, hol meg az, hogy sok. A temetőcsőszi állásra például azért nem tartottak elég intelligensnek, mert az egyetemi leckekönyvemben csak egyhangú alapvizsgák voltak.” - írta az 1941-ben megjelent Árva népem egyik elbeszélésében. A hét sovány esztendő azonban költői túlzás, mivel városházi írnokként elég gyorsan el tudott helyezkedni, igaz az írnoki fizetés meglehetősen alacsony volt. Édesapja a ’30-as évek elején nyugdíjba ment, és beköltöztek a városba, egy kis családi házat építettek, ahol nősüléséig Lakatos is velük lakott. 1933 nyarán indul újságírói karrierje, amely 1944-ig tart, mivel ebben az időszakban vagy mellékállásban, vagy rövid periódusokban főállású újságíróként dolgozik Halason és Budapesten. Megvásárolja első professzionális fényképezőgépét, a kor egyik legjobb kameráját, egy 6x9 cm-es negatívra dolgozó Makinát, és szociológiai jellegű cikkei informálisabbá, korszerűbbé tétele érdekében céltudatosan fényképezni kezd. Cikkei kezdetben a Halasi Hírlapban, majd hamarosan több fővárosi napilapban is megjelennek. 1937. szeptember 29-én hétévi kitartó udvarlás után feleségül veszi a „szép Vass Terikét”, egy szegény sorból származó, ám öntudatos halasi varrólányt. A házasságkötésre egy évvel születik egyetlen gyermekük Iván, aki már gyermekkorában elkíséri apját a vidéki forgatásokra. Az itt szerzett élményei alapján Iván felnőtt korában operatőri végzettséget szerez a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és apja legközelebbi szellemi alkotótársaként számtalan közös filmet forgatnak. 1938-ban Boldizsár Iván bíztatására összeállítja első szociográfiájának kéziratát a kun pusztákról, amelyet a Cserépfalvi szándékozik megjelentetni. A népi-szociográfiai írók elleni bírósági perek, amelyeket Féja Géza és Kovács Imre ellen indítanak, visszarettenti a kiadót a további kockázat vállalásától, és talán a nősülni készülő Lakatos is meggondolja magát, így kölcsönösen elállnak a könyv megjelentetésétől. Az írása kiegészítve két újabb kiskunhalasi szociográfiával a város helyzetéről 1958-ban és 1977- ben, majd Lakatos halála után tizenegy évvel, mint egyszerre a legelső és legutolsó könyve jelenik meg a Krónika a kun pusztákról címmel 1988-ban Kecskeméten. 1941 elején a város országgyűlési képviselője, gróf Teleki Mihály segítségével családjával együtt Budapestre költözik, és kezdetben anyagi okból a Földművelésügyi Minisztérium selyemtenyésztési főfelügyelője, majd 1941-43 között a Nemzeti Újság, 1943-tól 1944-ig pedig a Függetlenség és az Esti Újság főállású munkatársa lesz. Mint haditudósító az orosz frontot is megjárja, de a nagyobb harcokat megelőzően a
