Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Művészet - Szűcs Károly: Lakatos Vince fotográfiai életműve
HALASI MÚZEUM. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára 467 * Lakatos Vince fotográfiai életműve Szűcs Károly Lakatos Vince 1907. január 21-én a Vízöntő jegyében született az Arad melletti Mikelakán. Édesapja Lakatos András, akit munkahelye, a Magyar Államvasutak 1910- ben családjával együtt a Kiskunhalastól mintegy tíz kilométerre eső Halasi Tanyák vasúti megálló bakterházába helyezett szolgálatra. Édesanyja Boros Eszter. A szülők három gyermeke közül a legkisebb volt Vince, akit a születési sorrendben Juliska nővére és a legidősebb András előzött meg. Szegényesen éltek, és amíg Vince iskolába nem került, nem sokat látott a bakterházon túli világból: „Hétéves voltam, és 1913. december 1-jén kerültem először kapcsolatba a Duna-Tisza közi tanyavilággal, néhány nappal később a tanyai iskolával” - írja egyik novellájában. Kezdetben egy módos gazda lóistállójában működő tázlári tanyai iskolába járt: „Nádtetős melléképület volt, az ajtója üveges, és hátul kicsi ablakot vágtak rá. A gyerekek 5-6 hosszú padban ültek. A padlózat földes, helyenként akkora gödrökkel, hogy a kutya megkölykezett volna bennük.” Majd ezt követően a harkapusztai tanyai iskolát látogatta, napi 12 km-t gyalogolván oda és vissza. A tanyai iskolában töltött évek a későbbiek során is alapvetően meghatározták a gondolkodását, tudatosították származásának gyökereit és kialakították felelősségérzetét a tanyai kisiskolások sorsa, valamint oktatásuk körülményei iránt. A négy elemi után édesapja nem kívánta tovább taníttatni, de a tanító ösztönzésére édesanyja ragaszkodott hozzá, így az 1918-19-es tanévben beíratták a nyolc osztályos Kiskunhalasi Református Főgimnáziumba. Kedvelt tanára Gulyás Sándor, a magyar irodalmat tanította, és a gimnázium irodalmi önképzőkörét, a Szász Károly-kört vezette. Felsőbb gimnazista éveiben a kör aktív tagja volt Lakatos, több díjat is nyerve az év végi pályaműveivel, így 1924/25-ben 10 ezüst koronát, a következő tanév végén pedig 8 ezüstkoronát a Sárga rózsák című saját versgyűjteményért. Középiskolai évei alatt jó barátságba került több osztálytársával, így Skribanek Péterrel (később Bácsalmásira magyarosított és súlylökőként részt vett az 1936-os olimpián Berlinben), kinek családjánál lakott a városban kosztos diákként. Egészen az érettségiig elválaszthatatlan barátja lett Ádám Gyula, a hajdani osztálytárs és a későbbi halasi közjegyző, akivel összekötötte irodalom- és Ady szeretete, valamint az a körülmény, hogy az Ádám szülők nyári tanyája és szőlője közel esett a bakterházhoz. Ádám Gyula visszaemlékezése szerint színdarabot is írt, amit az Úri Kaszinóban adott elő a gimnázium színtársulata. Ekkoriban író, költő szeretett volna lenni. 1927-ben érettségizett, a gimnáziumi értesítő tanúsága szerint „megfelelt” minősítéssel. Családja pénztelensége azonban nem engedte, hogy bölcsész tanulmányokat folytasson, így megragadva az egyetemre jutás számára adott egyetlen lehetőségét, katonai ösztöndíjat szerzett, és 1927 őszétől az Egyetemi Század tagjaként jogásznak iratkozott be a szegedi egyetemre. Két-három szemesztert elvégezve családi okok miatt, valószí-
