Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Éremtan - Székely György: 15–16. századi denár lelet Kunfehértó határából
382 Székely György finomságának fele, csupán 4 latos volt. II. Lajos 1521-ig és 1526-ban veretett dénárait a források szerint olyan ötvözetből verték, amelynek minden márkája 8 lat ezüstöt tartalmazott.68 Nem tudjuk, hogy a feltételezett 10 latos pénzlábat mikor csökkentették az 1520-as években alkalmazott 8 latos finomságra, ennek megállapításához szükséges lenne a pénzek nagyobb sorozatán végzett megbízható finomságvizsgálatra is. Kubinyi András a Mátyás-kori dénároknak a szakirodalomban elfogadott pénzlábát alapul véve, az arany-ezüst értékarányból széleskörű gazdaságtörténeti következtetéseket vont le. Számításai szerint Mátyás dénárainak ezüsttartalma valószínűleg csak 7,5 latos (468,75 ezrelékes) volt, így az egy aranyforint értékű 100 dénár összege 27,6673 g színezüstöt tartalmazott.69 Az aranyforintban elvileg 3,51575 g színarany volt, így az aranyforint és a száz dénár nemesfémtartalmának aránya 1 : 7,9 volt, ami jelentősen eltér a korszakban általános 1 : 11,22 aránytól.70 Kubinyi András megállapítása szerint a pénzreform során Mátyás és kincstartója, Ernuszt János felértékelte az ezüstpénzt, illetve leértékelte az aranyforintot. Arra, hogy ezt a szokatlan és kissé irreálisnak tűnő arany-ezüst értékarányt, az ezüstpénzek ázsióját hogyan sikerült fél évszázadon át fenntartani, nehéz elfogadható magyarázatot találni. Az idézett szerző feltételezése szerint az ezüstpénzek értékét a pénzforgalomban szereplő dénárok mennyiségének szabályozásával, optimális mértéken tartásával érték el. Ennek következtében az aranyforintok nagyobb mennyiségben forogtak és a felértékelt dénárhoz képest olcsóbbak voltak.71 Ha Kubinyi András számításait a feltételezett és az anyagvizsgálatokkal igazolt 10 latos finomsággal végezzük el, a következő eredményeket kapjuk. A 10 latos (625 ezrelékes) ezüst egy márkájában 153,4611 g színezüst volt, egy dénár színsúlya tehát 0,36889 g volt. Egy aranyforint és száz ezüstdénár nemesfémértéke tehát így aránylik egymáshoz: 3,51575 : 36,889 = 1 : 10,49249 = 1 : 10,5. Az arany-ezüst 1 : 10,5 aránya már közelebb áll a Mátyás-kori 1 : 11,22 arányhoz. A különbözet tartalmazza az előállítási (verde)költséget, a kincstár hasznát és a korabeli szemlélet szerint a pénz „méltóságát”.72 Részben ezt a különbözetet, részben a használat során bekövetkezett kopást kompenzálhatta az ezüstdénárok aranyforintra átváltásánál fizetendő beváltási költség, a 3-8 dénáros felár.73 Az 1467/68. évi pénzreform egyik legjelentősebb vívmánya az volt, hogy a kivert pénzek között ismét megvalósult és fél évszázadig szinte állandó maradt az 1 aranyforint = 100 dénár átváltási arány. A pénzrendszer többi tagja ugyancsak ehhez az arányhoz illeszkedett: 1 aranyforint = 20 garas = 100 dénár = 200 obulus 68 HERMANN 1975. 318-320.; KUBINYI 1998. 113. 69 KUBINYI 1998. 113. 70 Uo. 114. 71 Uo. 115. 72 Ezt pénzelméleti művében (Monete cudende ratio) Kopernikusz, a híres csillagász fogalmazta meg találóan. Az idevonatkozó rész magyar fordítása: HERMANN 1975. 316. 73 KUBINYI 1998. 114.
