Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Éremtan - Székely György: 15–16. századi denár lelet Kunfehértó határából
15-16. századi dénárlelet Kunfehértó határából 367 A lelet összetétele a korabeli pénzforgalom ismeretében és a hasonló korú pénzleletek tartalmának összehasonlítása alapján átlagosnak mondható. Egy korábban végzett elemzés során megállapítható volt, hogy az 1501-1526 közötti időszakból származó 24 lelet 20803 darab érméje 93 %-ban magyar, 7 %-ban külföldi pénzeket tartalmazott. A 24 leletből 19 kizárólag vagy többségében magyar ezüstpénzekből, madonnás-dénárok- ból állott.7 A kunfehértói lelet összetétele - a magyar dénárokhoz képest a külföldi veretek elenyésző részesedése - híven tükrözi az ország középső területeinek egykorú pénzforgalmát. A 15-16. század fordulójától ha lassan is, de megindul a külföldi pénzek beszivárgása és feltűnése, különösen az ország nyugati területein. A külföldi pénzek használatának megtiltására születtek ugyan rendeletek (1492:31. te., 1507:11. te., 1514:66. te.), de az idegen pénzek forgalmát ezzel nem tudták megakadályozni.8 A lelet magyar pénzei I. Mátyás A lelet zömét alkotó magyar veretek közül a legkorábbi I. Mátyásnak még a pénzreform előtt, 1464-ben vert egyetlen címeres dénárja volt (Kat. 1.). A 15.század utolsó harmadától, az 1467/1468. évi pénzreformot követően földbekerült hazai leletekben korábbi kibocsátású magyar ezüstpénzek meglehetősen ritkán fordulnak elő. Ez alapvetően két okkal magyarázható. Egyrészt a korábbi ezüstpénzek nemesfémtartalma, tehát az értéke igen erősen ingadozó, többnyire alacsony volt, így mindenki igyekezett tőlük megválni. Másrészt a pénzreformot követő első években a forgalomban lévő régebbi magyar vereteket és a külföldi pénzeket bevonták és beolvasztás után madonnás-dénárokra újraverték. Mátyás uralkodásának első időszakában az értékálló, jóminőségű ezüstpénz hiánya már több évtizeden keresztülhúzódó megoldatlan probléma volt. Nehézségét mi sem jelzi jobban, mint Károly Róbert pénzügyi- és gazdaságpolitikai intézkedéssorozata, melynek keretében Magyarországon is megkezdődött az aranyforintok és a jóminőségű ezüstgarasok kibocsátása, de az időszakos pénzújítást, a változó ezüsttartalmú aprópénzek kényszerárfolyamon rögzített forgalmát sem ő, sem utódai nem tudták megszüntetni, legfeljebb értékállóbb pénzek verésével átmenetileg szüneteltetni. Ilyen jobb minőségű, értékesebb ezüstpénz volt I. Lajos korában a Szent Lászlós-dénár (C.94- 96., H.542-544.) és a szerecsenfejes dénár (C.89., H.547-548.), majd Zsigmond korában a hosszú keresztes dénár (C. 121., H.576.) és a „moneta maior” (С.124., H. 578.). Az Albert halála után kialakult zavaros belpolitikai helyzetben, a zilált pénzügyi viszonyok közepette folytatott inflációs jellegű pénzverés két évtizeden át tartó folyamata nem szűnt meg Mátyás királlyá választása után sem. Jóllehet már 1458 elején a 7 V. SZÉKELY 1991. 180-181. 8 HUSZÁR 1977-1978. 75-76.
