Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)

Éremtan - Székely György: 15–16. századi denár lelet Kunfehértó határából

368

Székely György

királyválasztó országgyűlés dekrétumában elrendelték, hogy olyan új, állandó pénzt kell veretni, amelyből 200 dénár ér egy aranyforintot.9 Ez az értékarány az előző évtized gyakorlatának felelt meg, ennek ellenére ez a pénz sem maradhatott sokáig forgalomban, évenként újabb kibocsátású, változó ezüsttartalmú, de többnyire alacsony értékű dénárok és obulusok követték.10 11 Az országgyűléseken minden alkalommal, így 1464-ben a fehérvári koronázási országgyűlés dekrétumában újra megfogalmazódott a jó pénz iránti igény, mégpedig olyan formában, hogy az új pénzt a néhai Zsigmond király pénzének súlyában és finomságában kell verni.11 A korszak pénzviszonyait jól szemléltei, hogy az új pénzhez a mintát évtizedekkel korábbról, Zsigmond korából kellett venni, akinek uralkodása megszépülve élt az utódok emlékezetében. A mintául szolgáló Zsigmond- pénz kétségtelenül a „moneta maior” volt (C.124. H.578.), amely alapján Mátyás C.219- es (H.708.) dénárát verték. Nem véletlen tehát, hogy Mátyás uralkodásának első évtizedéből éppen ez a későbbi madonnás dénárokhoz hasonló értékű, nagyobb ezüsttartalmú dénár bukkan fel több 16. századi leletben, így a kunfehértóiban is.12 Az ebben az évben kibocsátott, a korábbiaknál nagyobb értékű és jobb minőségű dénár hátlapi éremképe - koronán álló kettős kereszt - bizonyára összefüggésben lehet a Frigyes császártól visszaszerzett koronával történt megkoronázással.13 A nevezetes esemény megörökítése mellett az értékesebb ezüstpénz megszületésében valószínűleg az a tény is közrejátszhatott, hogy ebben az évben került három kiváló pénzügyi szakember, Bajoni Lőrinc, Kovács István és a későbbi pénzreform szellemi atyja, Ernuszt János a szebeni, kassai és körmöci kamara élére.14

Mátyás pénzverésének első évtizedén végigtekintve szembetűnő, hogy a jó pénz verésére törekvés, a rendek követelésével összhangban mindvégig megfigyelhető, de Mátyás uralmának külső és belső harcokkal teli éveiben ez csak ritkán vezetett eredményre, s az is csak átmenetinek, rövid életűnek bizonyult. Ennek következtében a pénzforgalomban az évenként cserélődő változó értékű, alacsony ezüsttartalmú pénzek továbbra is a Mátyás uralkodását megelőző évtizedek zűrzavaros állapotát idézték. A király ezüstpénzeinek használata ekkoriban inkább csak a kényszerítő szükségre korlátozódott, s ezek bizonyára nem örvendtek nagy népszerűségnek. Talán ezzel is magyarázható, hogy Mátyás uralmának első évtizedéből szinte alig ismerünk nagyobb darabszámú, zárt ezüstpénzleletet.15

Mátyás uralkodása alatt mindvégig törekedett a királyság jövedelemforrásainak kiszélesítésére, az uralkodó rendelkezésére álló bevételek növelésére. Fokozatosan véghezvitt intézkedései révén már az uralomra kerülését követő években sikerült megnövelnie a királyi bevételeket, hatékony intézkedésekkel fellendíteni a gazdasági életet. Az 1464 táján megkezdett átszervezések eredményeként, elsősorban a kincstartó

9 DRH. II. 86.

10 HUSZÁR 1940. 552-559.; POHL 1972a. 8-13.

11 DRH. П. 147.

12 Az alsójárai (Iara, Románia) leletben (PAP-MILEA-FENESAN 1971. 180.) 1 db В-G verdejegyű, a várdombi (Tolna m.) leletben (BERTA-GAÁL 1998. 174.) 1 db В-S verdejegyű C.219. dénár volt.

13 HUSZÁR 1940. 557.; POHL 1972a. 11.

14 KUBINYI 1980. 24.; Uő. 1990. 98.

15 Dyen ritka kivétel a vácdukai (Pest m) lelet: MNM. Ért. 165B/1914., V. SZÉKELY 1996. 47.