Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum - Thorma János Múzeum könyvei 3. (Kiskunhalas, 1999)
Néprajz - Kovács Ibolya: A kaskötés és kosárfonás Kiskunhalason
326 Kovács Ibolya 3. A kaskötés szerszámai. Balról: kalapács, fülfák, hántoló, hasító, szűrkáló, tisztítók. Kiskunhalas-Rekettye, 1994 behasítottak egy fadarabot s a nyíláson át húzták a vesszőt. Később koracélból hajlítottak egy kétágú, a hajlításnál kör alakban kiszélesedő eszközt, a két ága közé szorították a szálat, s ezen húzták át. A kör alakú közép rugóként szétnyomta a két ágat. De hántolni egyszerűen késsel is lehetett. A hántolást lehetőleg napos helyen végezték, hogy gyorsan száradjon a vessző, csak így maradt fehér, egyébként bebarnult. A korán szedett vesszőt hántolás előtt főzni kellett, csak így jött le a haja. Igényesebb piaci kosárhoz - szép, egyenletes, vöröses színű legyen - mindig főzték a szedett vesszőt. Egy nagyobb lábosba belehajtották a szükséges mennyiséget, s több óráig főzték, míg a víz színe sötét nem lett, s a vessző kifakult. Ha a szép, fényes fehér kosarat akartak kötni, fehérítették a leforrázott vesszőt. Parázsra tették a vizes köteget, rá egy darab kén lapot. Letakarták, s mire kihűlt, a szálak fehérek lettek. A vastagabb vesszőket felhasználás előtt 3-4 felé hasították, s ezekkel rögzítették a fenékvesszőket. A vesszőhasítót maguk faragták fából, egyik végére sugárirányban 3 vagy 4 él volt, ezek az élek választották 3-4 darabba a vesszőszálat. A vessző belét késsel kikaparták. Hasított vesszőből általában nem kötöttek kosarat - ellentétben a kosárfonókkal - hisz annak a fala gyengébb lett volna, „...az abból készült kosár hamarabb elkészült, de kevesebbet lehetett kérni érte, s a kosár is gyöngébb lett.” A kaskötés szerszámai Az előkészítés szerszámai - kés vagy metszőolló, hasító, hántoló - mellett a kaskötő a következő eszközökkel dolgozott: szurkáló - egy kihegyezett farúd vagy vasrudacska (szögből, vasvilla ágából készítették -, mellyel helyet csinál a vesszőknek
